Képviselőházi irományok, 1865. VI. kötet • 313-387. sz.
Irományszámok - 1865-386. Jelentés a svajczi kereskedelmi szerződéshez
380 CCCLXXXVL SZÁM. A szerződés 3. czikkéhez. A felek egyet értenek arra nézve, hogy az egymás közti határvonal mentében a szerződés megkötésekor tényleg fenálló vám és forgalmi könnyitések ezen szerződés tartama alatt a létező feltételek alatt fentartassanak és lehetőleg kiterjesztessenek. A szerződés 3. czikkéhez, illetőleg az A. melléklet 5-ik számához. Megállapodás jött létre az iránt, hogy azon formaságok iránt, melyek alatt a forgalmi könynyitéseknek helye leend, a megegyezés, a két állam kormányai közti közvetlen levelezés által fog eszközöltetni, mely alkalommal a következő alapelvek lesznek irányadók: 1) Azon tárgyak, melyekre nézve vámmentesség vétetik igénybe, a vámhelyeken minőség és mennyiség szerint bejelentendők és vizsgálat alá bocsátandók. 2) A kivitt és ismét visszahozott, illetőleg behozott és ismét kivitt tárgyakra nézve, a vámi elintézés ugyanazon vámhelyeken eszközlendő, akár a határszélen, akár az ország belsejében legyenek ezek. 3) A visszkivitel vagy visszbevitel illő határidők megtartásához köthető, és ha ezen határidők elmulasztatnak, a törvényes adó behajtása elrendelhető. 4) Megengedtetik, hogy az adó biztosítása követeltessék, akár összegének letétele, akár más alkalmas módon. 5) Oly súly különbségek, melyek kijavítások vagy a tárgyak feldolgozása által keletkeznek, méltányos módon tekintetbe veendők, és csekély különbségek adófizetést ne vonjanak maguk után. 6) Mindkét fél lehetőleg könnyített vámkezelésről fog gondoskodni. 7) A szerződő államok mindegyike saját területére nézve meghatározandja azon hivatalokat, melyek kereskedői utazók által mustraképen behozott vámköteles tárgyakra nézve ugy a ki- mint a bevitelnél az elintézésre jogositvák. Az isméti kivitel más hivatalnál is történhetik, mint a melynél a bevitel történt. A bevitelnél mustrákra eső beviteli vám összege kitudandó, és a kereskedelmi utazó által az eljáró hivatalnál vagy készpénzben leteendő, vagy teljesen biztosítandó. Az azonosság megállapítása czéljából az egyes mustradarabok — mennyire lehetséges — rajok nyomott bélyeg, oda függesztett ólom vagy pecsét által, megfelelő módon, ingyen, megjelölendők. Az elintézési okmány, melyre nézve a közelebbi utasítások, a szerződő államok mindegyike által külön adatnak ki, a következőket kell, hogy tartalmazzon: a) a behozott mustradarabok jegyzékét, melyben az áru neme és oly ismertető jelei, melyek az azonosság megállapítására alkalmasak, benfoglaltassanak. b) A mustrát terhelő beviteli vámnak, valamint annak megemlítését, vajon készpénzben tétetett-e az el, avagy biztosíttatott. c) A megjelzés módját. d) Azon határidő meghatározását, melynek lejárta után, hacsak a mustrának időközben külföldön lett isméti kivitele, vagy annak valamely rakudvarban történt lerakása nem igazoltatik, a letett beviteli vám számitásba veendő, vagy az adott biztosítékból behajtandó. Ezen határidő egy éven túl nem terjedhet. Ha a mustrák a kitűzött határidő (d) lefolyása előtt, az elintézésre jogos hivatalnál visszkivitelre, vagy egy rakudvarba leendő letétel végett bemutattatnak, ezen hivatal arról tartozik meggyőződni, vajon ugyanazon tárgyak lettek-e nála bemutatva, melyek beviteli elintézés alá kerültek. A mennyiben e tekintetben aggodalomra oka nincsen, a hivatal a kivitelt vagy letételt írásban elismeri, és a bevitelnél letett beviteli vámot visszaszolgáltatja, vagy az adott biztosíték kiadása iránt kellő intézkedést tesz.
