Képviselőházi irományok, 1865. V. kötet • 251-312. sz.
Irományszámok - 1865-305. Jelentése az állandó pénzügyi bizottságnak az 1868-ik évre előterjesztett államköltségvetés tárgyában
CCCV. SZÁM. lényegesen megváltozván, a jelen szükségeinek és forgalmi követelményeinek többé meg nem felel, s igy egy uj, tökéletesebb, s a változott köz- és forgalmi viszonyoknak megfelelőbb úthálózat életbe léptetése viszautasithatlan szükséget képez; mely irányban arra volna a főfigyelem fordítandó, hogy miután a volt fenálló rendszernél föleg a felügyelet és ellenőrzés oly felette nagy költségeket okozó, ez irányban gyökeres reform eszközöltessék, s név szerint az is fontolóra vétessék, vajon nem lehetne-e a helyreállitott s önállóbb hatáskörükbe visszahelyezett törvényhatóságokat az itt szóban lévő' czélokra felhasználni, magától értetődvén, hogy a főfelügyelet a központon egyesítve és az állam kezében maradna, és a kormánynak a közérdek szempontjából okvetlenül szükséges befolyása ez ügyágra biztosíttatnék. Lényeges átalakítást szükségei továbbá a bizottság nézete szerint az útépítési ügy igazgatása is, a mennyiben az eddigi kezelési rendszer az államkincstárra nézve mód felett költséges, s minden irányban egyszerűsítést s költségkímélő javítást mellőzhetlen feladatként tüntet fel. A 27-ik fejezet 4-ik mellékletére vonatkozólag megjegyzi a bizottság, miszerint az itt felsorolt költség-összegeknek az egyes megyék közt szerfelett aránytalan megoszlása mutatkozik; mely aránytalanság egyébiránt annak tulajdonítandó, hogy az utak építése és hossza a maga idejében az illető hatósági közegek által nem kellő módon állapíttatott meg; s mellőzhetlenné teszi azt, hogy a minisztérium e visszásság lehetőleges megszüntetésére, s különösen a költségtételeknek helyesb csoportosítására nézve mielőbb a szükséges reformjavaslatokat megtegye. XI. A földművelési, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium. Ezen minisztérium költségvetésére nézve az alulírott bizottság mindenekelőtt kiemelendőnek véli, hogy e minisztérium szükséglete is jóval nagyobb jelenleg, mint volt 1848-ban; minek oka azonban abban rejlik, hogy a közgazdasági, technikai és közművelődési fejlődés az utóbbi időkben roppant mérvű változásokat idézett elő, s számtalan igényeket támasztott, melyeknek méltányolása, illetőleg kielégítése ép a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium feladatkörébe tartozik. Legyen ez irányban szabad utalnunk kormányzati szempontból a mezőgazdaság ,s iparélet sokkal fokozottabb szükségeire, a kereskedelmi és hitelintézetek, a közlekedés, a posta- s távirda-ügy sokkal szövevényesb s sokoldalúbb kormánytevékenységet föltételező alakulására, a gazdasági és ipari oktatásügy mindjobban nyilvánuló fensőbb igényeid-e, főleg pedig arra^ hogy jelenleg több jelentékeny igazgatási szak, mely 1848-ban más minisztériumokhoz tartozott, tudniillik a bányakapitányságok, a bányaadományzás és a bányarendőrségi felügyelet, nemkülönben az országos statistika, ezen minisztérium ügykörébetétetett által, egy szak pedig, mely 1848-ban hazánkban állami szervezetnek nem is örvendett, sőt nem is létezett, tudniillik a távirdászat, szintén ezen minisztérium igazgatása alatt áll, s nem kis mértékben emeli ennek szükségelt költségi összegeit. E tekintetek voltak mérvadók az alulírott pénzügyi bizottságra nézve is akkor, midőn a minisztérium által előirányzott költségtételeket kevés módosításokkal elfogadhatóknak nyilvánította, sőt egyes helyeken, a hol a minisztérium némely ügyágnak idő közben tovább fejlődése*által szükségessé vált személyzet-szaporítást hozott utólag indítványba, ez utóbbira nézve is hozzájárulását vélte kimondhatónak. Áttér most a bizottság azon változtatások elősorolására, melyeket e minisztérium költségvetésének egyes tételeinél javaslatba hozandóknak tart. Es ugyan: A) A központi igazgatásra (a 30-ik fejezetben) előirányzott összeg 161.000, az egyidejűleg eszközlött 2% levonásával 158.000 forint. Ebből törlendőnek véleményeztetik: 263
