Képviselőházi irományok, 1865. IV. kötet • 193-250. sz.

Irományszámok - 1865-243. Jelentése a pénzügyi bizottságnak a jövedékekre, fogyasztási adókra és illetékekre vonatkozó törvényjavaslatok tárgyában

334 CCXLIIL SZÁM. Végül azon kérdésre nézve, minő formában nyilatkoztassa ki a képviselőház azon kereskedelmi és vámszerződést elfogadását a központi bizottságé szerződésnek jóváhagyását s ő felsége szentesitése hozzájárultával utólag törvénybe igtatását ajánlja. Kelt Pesten, 1868. évi május 27-én. Bnjanovics Sándor, központi előadó. 243.szám. (CCXXXVIII. ÜLÉS, 2073. JEGYZŐKÖNYVI PONT.) Jelentése a pénzügyi bizottságnak a jövedékekre, fogyasztási adókra és illetékekre vonatkozó törvényjavaslatok tárgyában. Midőn a pénzügyi bizottság tisztelettel bemutatja a nevezett törvényjavaslatokra vonatkozó megállapodásait, nem teheti, hogy néhány szóval ki ne emelje nézpontjait, kulcsul mintegy eljárása indokainak ismertetéséhez. Hazánk anyagi érdekeinek századokon át elhanyagolása, sőt szándékosan és rendszeresen más országok érdekei alá rendezése egy mostoha bánásmódban részesitett gyarmat szánandó állapotában tartá azt, a melyben fejlődése nem csak elő nem mozdittatott, sőt mesterségesen visszatartva lőn. Ily állapotban jött reá az 1848-ik s nyomán az 1849- és 1850-ik év, melyben a fejlődésében annyi időn át visszatartott s forgalmi eszközeinek legnagyobb részétől épen megfosztott nemzet felé ezt kiálták a hatalmasak: lm szabad a verseny, egyenlő előnyök, de egyenlő terheltetések is! A vámsorompók, melyek köztünk és ő felsége többi országai közt addig fenállottak, s melyeket a tehetetlen magyar kormányszékek érdekünkben, vagy legalább védelmünkre felhasználni nem bírtak, de melyeket a bécsi kormány annál inkább felhasznált kiaknázásunkra s közgazdasági fejlődésünk egyakasztására, a hatalom szavára egyszerre lehulltak. Ha soha nem állottak volna fen élőkkel mindig csak felénk fordult fegyverekül ama vámsorompók, hazánkra nézve kétségen kivül nagy áldás leendett megszüntetésök; ugy a miként történt, egyelőre nem birt azzá lenni. Az örökös tartományoknak épen ama vámsorompók egyoldalú kezelése által is viszonylag nagyra növelt gazdasági erejével szemben a kikiáltott szabad verseny ama körülmények közt, mik közt megnyittatott, nem vala valóság, nem birt azzá lenni. Verseny egy közgazdaságilag, mesterségesen is visszatartott, és egy, amannak rovására viszonylag nagyra növelt állam között, másként, mint az elsőnek hátrányára, miként üthetne ki, ha a gyenge és az erős egyenlő terhekkel indul a pályára ? Pedig azzal indult, a sorompók lehulltával egészben és nagyban legalább nálunk is behozatván, és pedig rögtön, minden fokozatosság nélkül, azon adórendszer, mely eredetileg arra