Képviselőházi irományok, 1865. IV. kötet • 193-250. sz.
Irományszámok - 1865-233. Kereskedelmi és vámszerződés (a német vámegylettel)
222 CCXXXIII. SZÁM. és mérlegintézetek, a lerakó helyek, a hajóárúk megmentésére és biztosságba helyezésére szolgáló intézeteknek stb. efféléknek használata, a mennyiben az épitmények vagy intézetek közforgalomra szánvák, akár az álladalom, akár magános jogosítottak által kezeltessenek, a másik álladalomhoz tartozóknak hasonló feltételek és illetékek mellett engedendő meg, mint a saját államhoz tartozóknak. Illetékek, a tengervilágitás és hajókalauzolásnál megengedhető eltérő határozatok föntartása mellett, csak az ily épitmények vagy intézetek valóságos használatánál szedethetnek be. Ezeknek a föntartási költségeket, a befektetett tőkepénz országszerte divatozó kamataival együtt, nem szabad meghaladniuk. Útvámok a megrakott járművektől oly országutakon, melyek közvetlenül vagy közvetve a szerződő államoknak egymás közti vagy a külfölddel való összeköttetésére szolgálnak, ott, hol ezek egy igás marhától és egy geogr. mértföldre egy ezüst garasra (5 kr. o. é.) vagy fölebb rúgnak, legfölebb a most érvényben álló összegekben, ott pedig, hol azok ezen összeget nem érik el, legfölebb ezen utóbbi erejéig szedhetők. Az ország határain áthaladó forgalomra vetett útvámok az emiitett országutakon az út hosszához mérve a saját állami területre szorítkozó forgalomért járókat meg nem haladhatják. Vaspályákra nézve nem ezen, hanem a 16. és 17. czikkekben foglalt határozatok érvényesek. 16. Czikk. Vaspályákon, a szállitványok idejére, módjára és árára vonatkozólag, a másik fél alattvalói és azoknak árúi kevésbbé kedvező bánásmód alá nem vétethetnek, mint a saját alattvalók és azoknak árui. A másik álladalom területéből ki- vagy oda történő átszállításokért egyik álladalom által sem szedhetők magasabb vaspályái fuvarilletékek azoknál, melyek alá ugyanazon vaspályán a saját területen fel- és lerakott áruk aránylag esnek. 17. Czikk. A szerződő felek azon lesznek, hogy területeiken a vasúti áruszállítás az egy helyen összetalálkozó pályák közti közvetlen sínösszeköttetések előállitása által és a szállító eszközöknek egyik pályáról a másikra átvitele által lehetőleg megkönnyittessék. Továbbá ott, hol határszéleiken közvetlen sínösszeköttetések léteznek, és a szállító eszközök átmenete történik, azon árúkat, melyek szabályszerüleg lezárható kocsikban vitetnek be, és ugyanazon kocsikon az ország belsejében oly helyre szállíttatnak, hol az elintézésre jogosított vámvagy adóhivatal létezik, a határszélen való bevallástól, lerakástól és átvizsgálástól, mint szintén a csomózástól felmentendik, a mennyiben azok a rakjegyzékek és teherlevelek átadása által bevitelre bejelentetnek. Oly árúk, melyek szabályszerüleg lezárható vaspályakocsikban valamelyik szerződő fél területén át a másiknak területéből ki ; vagy oda be, átrakodás nélkül vitetnek, az árúbevallástól, lerakodástól és átvizsgálástól, mint szintén a csomózástó lugy az ország belsejében mint a határszéleken menten hagyandók, a mennyiben azok a rakjegyzékek és teherlevelek átadása által átvitelre bejelentetnek. A fönebbi határozmányok foganatosítása azonban attól feltételeztetik, hogy az érdeklett vaspályaigazgatóságok a kocsiknak az ország belsejében lévő elintéző hivatalnál, vagy a kimeneti hivatalnál sértetlen zárral és kellő időben megérkezése iránt kötelezettséget vállaltak. A mennyiben a szerződő felek egyike a vámkezelés tekintetében más államokkal az itt emiittetteknél nagyobb könnyítéseket állapított volna meg, e könnyítések a másik féllel való forgalomnál is a kölcsönösség feltétele mellett alkalmazást találnak.
