Képviselőházi irományok, 1865. III. kötet • 137-192. sz.

CLXXIV. ÜLÉ#. Fentartva magamnak a jogot, ez indítványt az országgyűlés előtt megújítani, most ismételve csak azt kérdezem a magas minisztériumtól: Hajlandó-e ezen országgyűlési folyam alatt, a mint azt a CXLI. ülésben megígérni méltóztatott, és pedig minél elébb az 1861-iki szerb congressus határozatait, ő felségének 1861-ben átadott acták alapján, ezen országgyűlés elé javaslatot terjeszteni, és így a szerb nemzetnek adott királyi szavat beváltani ? Pesten, november hó 13-kán 1867. Gróf Andrássy Gyula miniszterelnök ur következőleg válaszolt: A t. ház bizonyosan nem fog csodálkozni, ha én, legalább mielőtt a t. ház eloszlatná bennem azon kételyt, vajon az, a mit hallottam, interpellatio-e vagy nem, az előadottakra, mint interpellatiokra nem válaszolhatok. Ezen hosszas és bonyodalmas beadványok egyszeri hallásából csak kettőt tudtam kivenni: először azt, hogy a t. képviselő ur igen kíváncsi, s egyszerre igen sokat kérdez; másodszor azt, hogy nincs fogalma arról, mi az interpellatio. Az interpellationak czélja nem egyéb, mint szóbeli kérdésre szóbeli választ kapni. Szükséges, meglepetések kikerülése végett, hogy hasonló formájú kérdések Írásban adassanak be, de ily Írásbeli kérdésnek is meg kell tartani a szóbeli interpellatio természetét, t. i. egyszerűnek és szabatosnak kell lennie, hogy a reá következő válasz szintén egyszerű és szabatos lehessen. Én tehát t. ház, a magam részéről azt tartom, hogy a t. ház igen helyesen tenné, ha valamely szabályt állítana fel, vagy legalább alkalmilag határozatban az iránt nyilatkoznék, hogy mily formákban kell az interpellatiot beadni, hogy azok tárgyaltassanak. Ha a t. ház a most felolvasott beadványokat mint interpellatioka* méltóztatik tekinteni, és nem mint manifestumokat, a mikhez inkább hasonlítanak, ez esetben kész vagyok azokra, mint interpellatiokra tüzetesen felelni. Miután a kérdések hozzánk intéztettek, s én körülbelől kivehettem, mi foglaltatik azokban, mégis bátor leszek azokra, nem tekintvén azokat rendes interpellatioknak, hanem esetleg előkerült tárgyaknak, legalább tájékozólag néhány szóval válaszolni. Az első kérdés a „Germania" esetére vonatkozik. E tekintetben a külügyi minisztérium nem várta be — és igen helyesen — a t. interpelláló ur felszólalását, hanem e tárgyban vizsgálatot rendelt el, melynek eredményét természetesen be kell várni. Annyi kétségtelen, hogy az illető consul némileg ellátszott feledni azon zászlónak méltóságát és tekintélyét, mely minket is kifelé képvisel, s mely a mi kereskedelmünket is oltalmazza. E részben tehát annyit mondhatok, hogy a külügyminisztérium részéről a vizsgálat már el van rendelve, és annak eredménye bizonyosan a t. háznak is tudomására fog hozatni. Nem tarthatom feladatomnak a felhozott egyes állitások alaposságára kiterjeszkedni, s a t. ház azt természetesnek fogja találni, ha az interpelláló urat nem követem azon kérdések terére, vajon mi fog Midhád pasával történni, és vajon a török birodalom fenállhat-e vagy nem ? A mi az interpelláló urnák Horvátországra vonatkozó kérdését illeti, azt t. i. vajon magára vállalja-e a magyar kormány — ez a kérdés veleje, ha jól fogtam fel — a felelősséget azért, a mit egy harmadik által tétetett: ezen kérdés már magában foglalja a választ is, azt t. i., hogy azért, a mit — mint a t. képviselő ur monda — egy harmadik tett, a formaszerü és alaki felelősséget magára nem válKÉPVH. JKGYZŐKÖKYV. 186%. III. 65 9