Képviselőházi irományok, 1865. III. kötet • 137-192. sz.

62 CLXXIV. ÜLÉS. mányos életben, mert ha a koronának hatalmában állana országgyűlést és választási rendet csinálni és változtatni, akkor maga az országgyűlés, és az országgyűlés utján a nép akarata és a törvény is az ő hatalmában volna, az országgyűlés gépezete pedig csak több költséggel járna és egészen fölösleges volna. Minden alkotmányos nemzet az octroyálásnak e téren leghatározottabban szegült ellene, Magyarország megengedte, hogy a nem alkotmányos és provisorialis hatóságok alatt történjenek a választások, de a választási rendben semmi octroyálásra rá nem akart állni. „Igaz, hogy akir. leirat mondja, miszerint az 1848., 1861. és 1865. országgyűlési és választási rendek csak ad hoc birtak érvénynyel; de mind a két fél beleegyezésével bírtak ez érvénynyel, és pedig 1865. minden változás nélkül; ez által törvénynyé váltak a következő országgyűlésekre nézve is, mindaddig, mig alkotmányosan, azaz az országgyűlés és a korona közös beleegyezésével nem változtatnak meg. A koronának kellett volna vagy az uj országgyűlést is az eddigi országgyűlési és választási rend alapján összehívni, vagy az utolsó országgyűlés ebbeli javaslatát ugy erősíteni meg, mint az megjavítva felterjesztetett, semmi esetre pedig nem volt joga a javaslat némely pontjait megerősíteni és más, ép oly fontosokat megváltoztatni: a korona ilyformán megváltoztatván az országgyűlési javaslatot a föltételekben, melyek alatt a főurak és praelatusok virilis szavazattal bírnak, és határozván, hogy az országgyűlés a megválasztott képviselők eddig megkívántatott két harmada helyett most minden országgyűlési tagok felén fölüli többségével constituálhatja magát, octroyálta az országgyűlési rendet; a censusnak habár tágasb alapon történt megváltoztatásával octroyálta a választási rendet. ,,Ebből következik, hogy az uj országgyűlés nem lesz törvényes, és hogy annak folytán határozatai is, akár minők legyenek azok, nem fogják jogilag kötelezhetni a mostani nemzedéket sem, annál kevésbbé pedig a jövő nemzedéket; ha pedig valamit a nemzet akarata ellen és a megválasztott képviselők többségének tiltakozása mellett határoz, az egy pillanatig sem fog érvénynyel birni, és lehet, hogy a magyar kormány a szerb-horvát nemzet jogainak, melyek az ily octroyált többséggel kieszközlött mesterséges kiegyezkedés által eltemettetnek, sirkövére fog ülni, de e sirkő alatt csak e jogok régi nyolczszázados ruhája fog maradni, a szellem azonban nem marad e sirkő alatt, hanem föltámadva, átváltozva és felmagasztalva lényegének és fejlődésének uj formáit fogja keresni. ,,Azon okból tehát, hogy nekem az Európa e részében való alkotmányos szabadság érdekében, saját nemzetiségemnek az alkotmányos szabadság szellemében való fejlődése érdekében, és a Törökországban létező keresztyén nemzeteknek alkotmányos szabadság és nemzeti önállóságuk szellemében való felszabadítása érdekében, Magyarországnak a három-egy királysággal kiegyezkedése szivemen fekszik; „azon okból, hogy a horvát-szlavón kancelláriának fenkitett eljárása általa kiegyezkedés megnehezittetett, és hogy az országgyűlési és választási rendnek 1867-dik évi október 20-ikai octroyálása által a kiegyezkedésnek törvényes útja elgátoltatott, maga a kiegyezkedés compromittáltatott és formaliter lehetetlenné tétetett; „nem tudva bizonyosan, történtek-e ezen valamint közigazgatási, ugy államjogi eljárások a magyar minisztérium, különösen pedig a miniszterelnök tudtával én befolyásával;