Képviselőházi irományok, 1865. III. kötet • 137-192. sz.

CLXX1V. ÜLÉS. tilag két részre osztatott, idióta Beust országos miniszter kormánypálczáját a horvát udvari kancellária felett a magyar miniszterelnöknek adta át, maga pedig a „Reichskanzlerságig" emelkedett, mióta ez az által is meg lett jelölve, hogy Horvátország és Szlavónia a magyar pénzügyminisztériumnak rendeltetett alá, mióta végre a helytartótanácsnnak élén Zágrábban oly ember áll, ki határozati, és minden áron unionista párthoz tartozik, mióta tehát a magyar miniszter is alkalmat és módot nyert, ha nem nyilvánosan, közvetlenül, pragmaticailag, hivatalosan, de közvetve és erkölcsileg befolyhatni Horvátországban az ügyek folyamára és fejlődésére, a mint a közvélemény szerint azokra irányadó mértékben be is foly, a miért kétség kivül a felelősség is terheli az országgyűlés eló'tt. „Horvátország- és Szlavóniában nyugdíjra való igény nélkül bocsáttatott el hivatalából a legfelső törvényszék egyik tagja, fegyelmi vagy akármi más nyomozás nélkül, minden biróság és ítélet nélkül, és végre még az okok vagy . vétségének fölemlitése nélkül is, de a hir szerint azért, mivel meglátogatta a néprajzi kiállítást Moszkvában, vagy valóságban azért, mivel bátorkodott meg nem hallgatni a praesidialet, mely az utolsó horvát országgyűlésen ő felsége nevében minden tisztviselőnek és országgyűlési tagnak megtiltotta lemondását beadni, de megparancsolta, hogy a kormánynyal szavazzon, mert ha lemondását adja be vagy ha a kormány ellen szavaz, egyaránt hivatalától el fog mozdittatni, továbbá azért is, mivel bátorkodott e tekintetben másokat értekezletre összehívni. „Ezután Horvátország- és Szlavóniában sokan a törvényszéki és administrativ hivatalnokok, udv. kancelláriai, helytartótanácsi és törvényszéki tagok közül, kik különben legjobb erőben vannak, képességük- és jellemükkel kitűnnek, elbocsáttattak hivatalukból, minden nyomozás, minden bíróság és Ítélet nélkül, sokaknak nyugdij sem határoztatván meg, elbocsáttattakpedig azért, mivel bátorkodtak politikai dolgokban, és pedig magán körökben más véleményen lenni, mint a fenálló kormány, és a mellett talán azért is, hogy másnak helyet csináljanak. ,,De végén csattant csak az ostor, midőn a gymnasialis, reáliskolai és más hason intézetbeli tanárok egész Horvátországban és Szlavóniában tömegesen egyszerre, minden nyomozás, bíróság és itélet, sőt vétségök megnevezése nélkül bocsáttattak el, és pedig épen akkor, midőn a tanévet kellett volna megkezdeni. ,,S igy Horvátország- és Szlavóniában a művelődés szentélyei is kegyetlenül, barbárilag és zsarnokilag pusztíttatnak : és ez mind ő felsége nevében történik, kiért a szerb -horvát nemzet oly sok vért ontott, kinek oly sok áldozatot hozott; ez történik a magyar kormány védpaizsa alatt, melynek legalább ép oly mértékben fátyolt kellene vetnie a múltra, mint a minőben az a szerb-horvát nemzettől követeltetik, melynek a kiegyezkedés útját egyengetni kellene, és meg nem engedni azt, hogy még szélesebbé ásassékaz ür, szélesebbé, mint a Duna és Dráva, sőt szélesebbé, mint az Adriai tenger; mind ez történik válságos európai események küszöbén, a keleti kérdés hajnalhasadásakor. „Ezek az adminisztratív és társadalmi fontosságú tények. „II. A politikai téren pedig történt valami, mi a három-egy királysággali államjogi kiegyezkedést előre compromittálja. ,,Folyó évi október 20-a alatt kelt a horvát-szlavón kancellária vezetőjének ellenjegyzésével azon kir. leirat, mely elrendeli a választásokat a Zágrábban tartandó uj országgyűlésre. Ezen kir. leirat által octroyáltatik az országgyűlés szerkezete és a választás rendje. Az octroyálás pedig e téren legveszélyesebb az alkot-