Képviselőházi irományok, 1865. III. kötet • 137-192. sz.
CLXXIV. ÜLÉS. 57 sen a konstantinápolyi osztrák ügynökségnek e tárgyban gyanús magaviselete megvizsgálása végett a vizsgálat elrendeltessék, A kérvényi bizottságnak véleményezés végett kiadatott. 1353. A fenébb nevezett képviselő' a most érintett kérvénynek egy másik példányát gróf Andrássy Gyula miniszterelnök urnák átadván, a belügyminiszter úrhoz ugyanezen tárgyra vonatkozólag, következő' interpellatiot intéz: „Interpellatio. „T. képviselőház ! A konstantinápolyi magyar gyarmat részéről meg vagyok bizva, hogy a képviselőház asztalára egy kérvényt, gr. Andrássy Gyula miniszterelnök urnák egy folyamodványt adjak át, s ugyané panaszok és kérvények alapján egy rövid interpellatiot intézzek nagyon tisztelt belügyminiszter úrhoz. „Az interpellatio s az azt megelőző folyamodvány tárgya következő. Évek óta űzetik Magyarország határán egy szégyenteljes kereskedés, melylyel Magyarország csaknem concurrentiát támaszt Circassiának, értem a fiatal leányokkal való kereskedést. Tisztelt képviselőház! Itt nem azon szerencsétlen némberekró'l van szó, a kik csábító szavak által eltántorítva, elvesztik azt, a mi visszahozhatlan, hanem szó van 10—12 éves leánygyermekekről, kiket hajóra csalogatnak, megkötöznek, a hajó fenekébe elzárnak, erőszakosan hazájoktól távol Konstantinápolyig elhurczolnak, ott 4—10 aranyig, mint rabszolgákat eladnak, kik aztán a Il-dik emelet ablakából az utczára leugorván, életök veszélyeztetésével menekülnek, menekülnek az osztrák internunciatura házához, az osztrák követ ügynöke, Vecsera úr által rabszolgatartóiknak újra visszaadatnak, s midőn az erkölcsös török nép közbenjárultával onnan ismét kivétetnek s becsületes magyar konstantinápolyi lakosok és lakosnők által pártfogásba vétetnek és azoknak házaiba elvitetnek, az osztrák ügynök által azon pártfogásban részesülnek, hogy ha Konstantinápolyt elhagyni és hazájokba visszatérni akarnak, nekik védelmet nem adhat, és azon sorsban részesülnek, hogy újra rabszolgatartóik által elfogatnak és vissza fognak hurczoltatni. „A konstantinápolyi magyar gyarmat folyamodványa azt tartalmazza, méltóztassék különösen ez utóbbi, a Konstantinápolyban lakómagyariokosoknak nem teljesített védelem tárgyában közbenjárását oda forditani, hogy a kellő ótalmat az osztrák követség, mint a mely a magyarországi alattvalókat is védelmezni tartoznék, terjeszsze ki a magyarokra is. „Ezt tartalmazza a miniszterelnök úrhoz intézett levél és a t. ház asztalára leteendő folyamodvány. „Az igen t. belügyminiszter úrhoz e tárgyban intézendő interpellatiom tehát röviden ez : van-e ezen speciális konstantinápolyi esetről tudomása, és történt-e e részben t. belügyminiszter úr részéről erélyes intézkedés ? „Annyival inkább bátorkodom, és vehetek magamnak bátorságot ez iránt interpellatiot intézni, miután biztos magán tudomásom van a felől, hogy más városok részéről történt hasonló feljelentések nyomán rögtön erélyesen és sikeresen méltóztatott intézkedni." A belügyminiszter ur erre következőleg válaszolt: „Ezen igen szomorú konstantinápolyi speciális esetről eddig tudomásom nem volt, hanem hasonló esetekről volt tudomásom,, jelesen az alexandriai és kairói esetekről, és e tekintetben erélyesen idtézkedtem, hogy azon szerencsétlen eltévedt KÉPvH. JEGYZŐKÖNYV. 186%. III. 8