Képviselőházi irományok, 1865. III. kötet • 137-192. sz.

Irományszámok - 1865-156. Bizottsági pótjelentés a fentebbi tárgyban

28 CLVI. SZÁM. 156. szám. (CLXXIV. ÜLÉS, 1356. JEGYZŐKÖNYVI PONT.) P 6tj ele nté s e a képviselőház 1867. évi október hó 23-kán 1253. szám alatt kelt határozatával kiküldött tiztagn bizottságnak, Böszörményi László orsz. képviselő ellen, a váczi levélben állítólag elkövetett sajtóvétség alapján indítandó vizsgálatra, illetőleg közkeresetre, a királyi ügyek igazgatója mint közyádló által 1867. évi október hó 15-kén 3514. szám alatt kért engedély tárgyában. A bizottság a képviselőház folyó év és hó 7-kén 1284. szám alatt kelt határozatával „kiegészítő jelentéstétel végett" hozzá utasított okmányokat, jelesül : Kossuth Lajosnak 1867. évi október hó 24-kén Turinban kelt, s a ház elnökéhez intézett levelét; Böszörményi László orsz. képviselőnek f. évi október hó 30-án a ház asztalára letett nyilatkozatát ; s végre a királyi ügyek igazgatójának, mint ez idő szerint egyszersmind közvádlónak folyó év és hó 4-kén 3806. számmal jegyzett pótkérvényét komoly megfontolás alá vévén, következő megállapodásra jutott : Az elősorolt okmányok tartalma nem szolgáltatott megállható alapot a bizottságnak arra nézve, hogy módosítsa vagy épen megváltoztassa azon nézeteit, melyeket f. évi október hó 25-kén benyújtott véleményes jelentésében a mentelmi jog fogalmára és mérvére , s a concret esetekben követendő irányelvekre nézve tüzetesen kifejtett vala. A bizottság jelenben is ugy van meggyőződve, hogy concret esetekben a ház őrködő figyelme csak arra terjedhet ki, hogy védve legyen minden egyes tag a hatalom vagy egyesek által bármi okból megkisérlett minden jogosulatlan zaklatás ellen. Miként kelljen eljárni annak megitélésénél, vajon jogosulatlan zaklatás esete forog-e fen valósággal? a bizottság elmondotta és indokolta nézeteit, megvonta és kijelölte a határt első jelentésében, és szorosan annak korlátai között maradt a közvádló által kért engedélyre vonatkozó véleményének megállapításában. Az ott előadott indokoknál, és azon figyelemre méltó körülménynél fogva, hogy a háznak a mentelmi jogra nézve követendő első eljárása irányul szolgálhat a jövőre nézve: a bizottság jelenben is azt hiszi, nogy az általa megvont határon tul menni vagy azon innen maradni egyaránt veszélyes. Jelenben is azt hiszi, hogy mint egy részről egyátalában nem bocsátkozhatik a ház oly kérdések vizsgálatába vagy épen eldöntésébe, melyeknek földerítése vagy jogérvényes eldöntése, a sajtótörvény s az esküdtszéki eljárás iránt kibocsátott miniszteri rendeletek szerint, kizárólag a vizsgáló-