Képviselőházi irományok, 1865. III. kötet • 137-192. sz.
Irományszámok - 1865-150. Bizottsági jelentés a 146. sz. kérvényre nézve
22 CL. SZÁM. Emez biztosítja a törvényhozó testület épségét arra nézve, hogy tagjai, az ügymenet és törvényhozói tevékenység sérelmére, el ne vonassanak törvényhozói tisztök gyakorlásától, s ne gátoltassanak a törvényhozásban való részvétben se a hatalom, se bizonyos czélokra felhasznált vagy sugalmazott egyesek által. E kettős sérthetlenség nem annyira az egyéni mentességnek előjoga, mint inkább a törvényhozó testület politikai teljes szabadságának és függetlenségének elengedhetlen föltétele és követelménye. Ebből következik, hogy a mentelmi jog nem terjedhet addig, hogy az országgyűlés egyes tagjai fölötte álljanak a törvénynek, s olyan tetteikért se vonathassanak feleletre, melyeket nem mint országgyűlési tagok követtek el. Ez oly indokolhatlan kiváltság volna, melyet az országgyűlés tagjai, saját érdekökben, bizonyosan még akkor sem vennének igénybe, ha világosan biztosítaná számukra a törvény az absolut mentességet. A mentelmi jog ekként megállapított fogalmánál fogva csak a felett van hivatva őrködni a törvényhozó testület, hogy a törvény álczája alatt megkisérlett erkölcsi és anyagi nyomás és zaklatás ellen védve legyen minden egyes tag; midőn tehát a házconcrét esetekben kénytelen határozni, csak e szempontot veheti figyelembe, s vizsgálódásának csak az lehet egyedüli tárgya, vajon az állitólagos vád, melynek alapján a ház egyik vagy másik tagjának perbe foghatására engedély kéretik, olyan-e, mely hazai törvényeink szerint és törvényes biróság előtt indítandó keresetre alkalmas alapul kínálkoznék, ha valónak bizonyulna be ? s vajon az állitólagos bűntény vagy vétség, s a vád alá helyezendő országgyűlési tag egyénisége közt mutatkozik-e összefüggés, vagy a vonatkozás némi jelensége? s végre vajon jogosult-e vádemelésre az, a ki a perbe fogatási engedélyért folyamodik ? de nem lehet soha eldöntés tárgya ama másik kérdés, vajon az emelt vád objectiv és subjectiv tényálladéka megvan-e valósággal ? • Ezen kérdés eldöntése — a mennyiben a törvényhozó testület a vádnak nem birája — már túlhaladná a háznak hatáskörét és hivatását, s káros eredményekre vezetne : mert a vád jogosultságának indokolt megállapítása által vagy olyan erkölcsi nyomás gyakoroltatnék a biróra, mely a vád független megállapítását s a kereset független elitélését sok esetben kétessé tenné, sőt meghiúsítaná, vagy pedig a törvényhozó testület tekintélyének ártana az által, hogy a bírói eljárás, a vád jogosultságára nézve, a ház nézetével ellenkező eredményt mutatna fel. A fenforgó esetben Böszörményi László, ha elkövette, nem képviselői, hanem lapszerkesztői minőségben követhette el azon állitólagos sajtóvétséget, melynek megtorlására a királyi ügyek igazgatója, mint kinevezett közvádló, engedélyt kér a háztól. A kérdés tehát a fenjelzett vezérelvek szerint csak a körül forog, vajon a vád állitólagos tárgya olyan-e, mely a közvádló közbejárására, sajtótörvényeink értelmében, esküdtszéki eljárást vonhat maga után ? s vajon az állitólagos sajtóvétség és Böszörményi László személye közt fenforog-e az összefüggés jelensége ? E kérdésekre a bizottság igennel felel. Mert kétségtelen, hogy a ki netalán az 184%. XVIII. törvényczikk első fejezetében körülírt s a közvádló által fölemlített sajtóvétséget csakugyan elkövette : az, ugyanazon törvénynél fogva és annak értelmében , esküdtszék elé állittathatik; kétségtelen az is, hogy az 184 7 / 8 . XVIII. törv. ez. 33-dik §-a szerint a hírlapi czikkekért felelettel tartoznak a lap felelős személyei is azon esetben, ha a czikkiró feleletre nem vonathatnék; kétségtelen az is,,hogy Böszörményi László képviselő egyszersmind lapszerkesztő, s mint ilyen felelős; kétségtelen végre, hogy azon czikk, melynek szövegében a közvádló sajtóvétséget lát, a Böszörményi László által szerkesztett „Magyar Újság" f. évi 121-dik számában csakugyan megjelent. Abban tehát, hogy az állitólagos sajtó vétség miatt Böszörményi László képviselő, mint felelős szerkesztő, esküdtszéki eljárás alá vonatni czéloztatik : nem lát a bizottság olyan jelenséget, mely
