Képviselőházi irományok, 1865. III. kötet • 137-192. sz.

134 CXCV. ÜLÉS. Azt látja azonban helyesnek, hogy oly módon eszközöltessék ez, hogy egyszer mindenkorra tisztába jőjtink az iránt: miszerint hazánkban a polgári és politikai jogok gyakorlatára a hitelvek, a melyeket valaki vall, az, hogy minő hitfelekezethez tartozik, semminemű befolyással nem birnak. Ezt kívánja a kornak felvilágosodott szelleme, ezt a politikai előrelátás. Elmultak már azon idők, midőn az államokban uralkodó vallás létezhetett, a mely mellett, sokszor hosszas és véres küzdelmek után, mintegy erőszakkal ismertették el magokat törvényesen bevettek gyanánt más vallások, más hitfelekezetek ; a mely állam ma szabadelvűnek akar tartatni, annak feladata nem az, hogy egygyel szaporítsa a törvényesen bevett vallások számát, de az : hogy a fent érintett elv kimondása által örök időkre megszüntesse a haza gyermekei között vallások miatt létezett minden polgári és politikai különbséget. Ezt kívánja a politikai előrelátás is. Lehetetlen, hogy bárki is óhajtandónak találja, hogy hazánkban a vallásnak a kedélyeket elkeserítő, felizgató kérdése fölmerülhessen akkor, midőn bármikor is politikai jogokról és azok gyakorlatáról lesz szó. Minden pillanatban megtörténhetik pedig az, ha a központi bizottság által javaslott szerkezetet fogadjuk el. Elég lesz akkor valaki ellen bebizonyítani, hogy a törvényesen bevett vallások egyikéhez sem tartozik, és azonnal meg kell hogy fosztassák a politikai jogok gyakorlatától, ha az állam iránt minden kötelességeit hiven teljesiti is. A jövő választásoknál például vagy a törvényhatóságok lesznek kénytelenek az ilyeneket kizárni a választói jog gyakorlatából, vagy ha azok ezt tenni elmulasztanák, a képviselőház lesz kénytelen az igazolásoknál semmiseknek tekinteni szavazataikat, kénytelen lesz ezt tenni, mert teljes joga van ugyan a képviselőháznak arra, hogy törvényhozói hatalmát bármely törvény megváltoztatására használhassa, de a törvényt addig, mig fen áll, épen ugy, mint bárki más, megtartani köteles. Igen jól tudja azt a Vll-dik osztály, hogy egy állam sem engedheti meg azt, hogy bárki, hitelveire hivatkozva, megtagadhassa polgári kötelességeinek teljesítését ; tudja, hogy ezt még azon Észak-Amerika sem tűri meg, melyben a vallásszabadság oly mértéke van életben, minőnek mását Európa egyetlen államában sem találjuk; és épen azért elismeri, hogy ha majd átalános vallási törvény fog alkottatni — a minek pedig mielőbb alkottatnia kell — meg lehet és meg kell óvni az államnak is érdekeit; de most nem vallási, hanem oly törvény alkotásáról van szó, mely a vallásnak — a központi bizottság javaslata szerint csak egy vallásnak — a politikai jogok gyakorlatára vonatkozó befolyását határozza, illetőleg szünteti meg. Ezen törvény már, mely a politikai jogok gyakorlatáról szól, helyesen csak ugy lesz szerkesztve, ha határozottan kimondja azt: hogy a hit, a melyet valaki vall, a hitfelekezet, a melyhez tartozik, neki politikai jogokat nem is ád, de tőle azokat nem is veszi el. Bármi okon tagadja meg valaki polgári kötelességeinek teljesítését — ha hitelveire hivatkozva teszi is azt — az államnak joga van megóvni ellenében érdekeit ; dé az intézkedés alapja csupán az lehet a mit cselekszik, vagy mulaszt, nem pedig az, a mit hisz, mert a ki kötelességeit hiven teljesiti, azt hite miatt jogaitól megfosztani nem lehet.