Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.

Irományszámok - 1865-60. Királyi leirat (1867. febr. 17.)

, '*•.''•••'• . . 50 LX. SZÁM. jezésre vár; érezzük, hogy a kölcsönös jogalapon, melyen az e részbeli tárgyalások megindultak, elméletileg megállapodnunk nem szabad, hanem hogy azon a gyakorlati alkalmazásban is egyet­értó'leg tovább haladnunk szükséges. E kölcsönös jogalap kifolyásaként pedig egyrészt a birodalom fennmaradásának biztosítását és az erre vonatkozó viszonyok rendezését, másrészt a magyar alkotmány helyreállítását tekintjük. Trónbeszédünkben szintúgy, mint későbbi leiratainkban, teljes őszinteséggel feltártuk atyai keb­lünket, nyiltan kijelöltük azon kételyeket és nehézségeket, melyek a kölcsönös kiegyezést eddig késleltetek. Az országosan egybegyűlt főrendek és képviselők legalázatosabb felirataikban méltánylandó készséggel tűzték feladatukul e kételyek eloszlatását. Ismételve kijelenték, hogy a birodalom biztonságát veszélyeztetni, fennállását koczkáztatni nem akarják, sőt lehetetlen akarniok, hogy azon támasz, melyet a közös biztonság érdekében kölcsö­nösen nyújtanak és várnak, erős lenni megszűnjék. Ismételve biztosítottak arról, hogy a közös ügyekre s azok mikénti kezelésére nézve oly ja­vaslatot fognak elénk terjeszteni, mely a birodalom életföltételeinek megfeleljen; hogy az 1848-ik évi törvények némely szabványainak általunk kívánt s felelős magyar minisztériumunk utján előterjesz­tendő módosítását haladéktalanul tanácskozás álá veendik; hogy a társországok jogosult igényei iránt méltányos figyelemmel lesznek; s hogy az átmeneti nehézségek elhárítására szükséges intézkedések­ről gondoskodni fognak. A magyar országgyűlésnek e komoly, higgadt és ünnepélyes kijelentéseivel szemközt, kell, hogy aggodalmaink megszűnjenek : minélfogva örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy Magyar­ra ország alkotmányát helyreállítsuk s e czélból a magyar felelős miniszteri kormányt megalakítsuk. E szilárd eltökélésünk zálogául kedvelt hívünket, nagyságos és tekintetes csikszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gryulát egyúttal miniszterelnökül kinevezzük, megbízván őt, hogy a kormány alakítása iránti javaslatát hozzánk haladéktalanul fölterjeszsze. A midőn ez által elhárítjuk azon akadályt, mely az országos főrendek és képviselők tör­vényhozási működésének eddig útjában állott, másrészt politikai bölcseségökbe [fektetett őszinte bizal­munknál fogva elvárjuk, hogy készséggel és tettleg is teljesitendik mindazt, a mit felirataikban a ki­egyenlítésnek olyképeni eszközlésére felajánlottak, miszerint az aipragmatiea sanctio czéljainak biz­tosítása s a kölcsönös érdekek kiegyeztetése által tartós és maradandó mű legyen. Elvárjuk ezt annál inkább, mert felirataikban ismételve kijelentették, hogy nem fognak po­litikai lehetetlenséget kívánni, s magyar felelős kormányunknak a közigazgatás mindazon ágaiban, a melyek tettleges átvétele s rendezése több időt s nagy óvatosságot igényel, megadandják azon kivéte­les felhatalmazást és segédeszközöket, melyek nélkül a kibontakozás számos és komoly nehézségeinek elhárítása a lehetetlenségek közé tartoznék. Elvárjuk végre, hogy valamint mi szilárdul el vagyunk határozva az ország alkotmányát minden megtámadás ellen oltalmazni és sértetlenül fentartani, ugy Magyarország hű népei ezentúl is erős támaszai lesznek királyi székünknek, s vész idején elszánt védői mind a magyar szent korona or­szágai, mind pedig a birodalom területi épségének. Kikhez egyébiránt császári királyi kegyelmünk- és kegyelmességünkkel állandóan hajlan­dók maradunk. Kelt birodalmi fővárosunkban Bécsben, Ausztriában ezer nyolczszáz hatvanhetedik évi bőjtelő ló tizenhetedik napján. Ferencz József s. k. Károlyi László s. k. Barthos János s. k.

Next

/
Thumbnails
Contents