Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.

Irományszámok - 1865-133. Jelentése az 1865-dik évi országgyülés képviselőháza által a nemzetiségi kérdés tárgyában kiküldött bizottság alválasztmányának

CXXXIII. SZÁM. 25T mind kívánjuk a mi irodalmi s tudományos intézeteinknek az ország" jövedelmeiből aránylagos támogatását. 6. Kivánjuk, hogy irodalmi s erkölcsi nevelő nemzeti társulatokat a szabad associatio jogánál fogva szabadon alapithassunk, s e czélból szükséges adakozásokat gyűjtenünk mindig szabad legyen. 7. Más nemzetbeli elemben elszigetelt s el nem különíthető szláv községeknek, s viszont szláv megyékben elszigetelt és szintén el nem különíthető más nemzetbeli községeknek már a politikai önigazgatás elvénél fogva jogukban áll, politikai életök terén saját nyelvöket használhatni s nemzetiségöket szabadon ápolhatni és művelhetni. Túlzással ne vádoljon bennünket azért senki, hogy nyelvünket saját hazánk s szülőföldünk azon terén, melyen az honos, mint nyilvános s polgári életünk emeltyűjét biztosítani akarjuk.. Mi nyelvünket senkire sem erőszakoljuk, csak azt kívánván , hogy nyelvünk természetes jogából ki ne szorittassék. 8. Kivánjuk, hogy a felső táblának várt újjászervezése alkalmával, hogy ha az az érdekek alapján szerveztetnék, egyéb érdekek mellett a nemzetiség, nevezetesen pedig a mi szláv nemzetiségünk érdeke is tekintetbe vétessék s aránylag képviseltessék. IV. Végül kinyilatkoztatjuk, miszerint szláv nemzetünk érdekei a polgári szabadság tekintetéből ugyanazok Magyarország minden nemzetei érdekeivel, nemzeti szabadság tekintetéből pedig ugyanazok minden eddig a törvények által elnyomatott nemzedékéivel, nevezetesen a horvátok, szerbek, oroszok és románokéival; ugy, hogy azon területen, a melyen a szláv nemzet lakik, az a szabadság és nemzetiség tekintetéből számára ugyanazon jogot kívánja, a melyet magyar testvéreink tettleg birnak, s ezen jogért egyik mindnyájokért s mindnyájan egyért jót állani s küzdeni akar. Ezen solidarításnak a szabad magyar nemzetek szine előtt a szabadság s nemzetiség érdekében kinyilatkoztatásához, a nem magyar nemzetek elnyomatása által kényszerítve érezzük magunkat. Ezek azon kívánságaink, melyeket a nemzeti jogegyenlőség érvényre juttatása tekintetéből magas országgyűlésünk elé terjesztünk. Nemzeti individualitásunk elismerése s azon kerületnek kijelölése nélkül, a melyen azon individualitás létezik, a nyelvek s nemzetiségek saját nemzetrajzi határaiban való jogegyenlőség nélkül számunkra nincsen szabadság, nincsen jogegyenlőség. Ismételjük újonnan, miszerint a nemzeti jogegyenlőség a korszellem által teremtett alapköve közös hazánk egységének s integritásának; életre ébredvén az, többé el nem alszik, hanem a nemzetek öntudatában mindinkább erősödni fog; annak árából tehát levonni s lealkudni mitsem lehet, valamint a hajdani Sibylla könyveiből sem lehetett mit sem levonni s lealkudni; a történelem pedig azt tanú' sitja, hogy a nemzetek és államok válságos perczeiben elmulasztott alkalom soha^sem tér vissza. Jelszavunk : egy szabad alkotmányos haza s abban nemzetek szabadsága, egyenlősége és testvérisége. Kelt Turócz-Szt.-Mártonban június 7. 1861. A turócz-szt.-mártoni szláv nemzeti gyűlés határozata folytán: Francisci János a szláv nemzeti gyűlés elnöke m. k., Pauliny-Tóth Vilmos jegyző m. k., Zavodnik István esperes éspruzsinai plébános m. k., dr. Hurbán J. Miloszláv ev. ág. lelkész m. k., Pongrácz Sándor esperes és vágbeszterczei plébános m. k., Hiros István l.-szt.-mihályi plébános m.j k., Nosiczi Turzó Lajos m. k., Mudrony András Mihály jogtudor m. k., Daxner István birtokos és ügyvéd m. k., Gottschár János abas és oskolatanácsos m. k., Nóvák Sámuel m. k., Plositz Gyula m. k., Matuska György m. k., Jeszenszky János m. k., Hodza András m. k., Moravcik János m. k., Palarik János lelkész és író m. k. A fordítás hiteléül Francisci s. k. a szláv nemz. gyűlés elnöke. IsÉPVH. IROMÁNYOK. II. 186%. 33