Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.

Irományszámok - 1865-133. Jelentése az 1865-dik évi országgyülés képviselőháza által a nemzetiségi kérdés tárgyában kiküldött bizottság alválasztmányának

256 CXXXIII. SZÁM. azonkivül előforduló esetekben nemzeti jogainkat is védeni képes férfiak mint előadók, a népesség arányához mért számmal s kellő személyzettel, alkalmaztassanak. Ugyanez áll az országban meglevő vagy felállítandó közoktatási hatóságokra nézve is. 2. Azon határvonalakat illetőleg, melyeket hazánkban a diplomatikus nyelv és saját nemzeti nyelvünk közt kijelölni óhajtunk, e tekintetben mindenek előtt szükséges meghatározni azt, hogy mit értünk a diplomatikus nyelv alatt. Felfogásunk szerint: a diplomatikus nyelv 'kölönböző ajkú nemzetek közt a kölcsönös megérthetés eszköze. Ezen definitióból kitűnik azon határ, mely a diplomatikus nyelvet körül vonalozza: kitűnik különösen az, hogy ezen nyelv ott, a hol nemzeti nyelvet nem képez, nemzeti nyelvnek jogait magának nem követelheti; hogyazon térből, mely egy más nemzeti nyelvnek tulajdona, maga részére mit sem foglalhat el; hogy az ő tere és joga ott kezdődik, a hol a nemzeti nyelvnek kizárólagos tere és joga megszűnt: tehát vonatkozólag miránk felső-magyarországi szlávokra az általunk lakott szláv területen tul, a mi szláv ajkú megyéinknek más nem szláv ajkú megyékkel való levelezéseinél, hatáskörükkel az egész országra kiterjedő országos hatóságok belügykezelésénél, s más hatóságokkal érintkezésnél, magától értetődvén, hogy egyes felek ügyei mindig az illető felek nyelvén intézendők el, és a közös országgyűlésen ki nem zárván ezen más honi nyelveknek használását sem. Mi felső-magyarországi szlávok nem vagyunk annyira önzők, hogy a nemzetek közti egyetérés kedveért a magyar nyelvnek kellő határok közé foglalt diplomatiáját elleneznők, sőt nyiltan kifejezzük e tekintetben fent kitett feltételekhez kötött megnyugvásunkat: nem azért, mintha talán ez által hazánkban a magyar nemzetiségnek és nyelvnek a mi nemzetiségünk és nyelvünk feletti felsőbbségét el akarnók ösmerni — nem, ilyesmit nemzeti öntudatunknál fogva nem is tehetünk — de azért, hogy testvéreinknek, a magyaroknak tettleges bizonyitványát adjuk annak, miszerint mi ott, a hol a közös haza s a benne boldogsága lakó nemzetek egyetértése forog kérdésben, a legszentebb, Isten adta s velünk született nemzeti jogainknak egy részét, a mennyiben az erkölcsi öngyilkosság nélkül eszközölhető, önmegtagadással feláldozni képesek vagyunk. A fentebb előadott elvnél fogva kívánjuk : 3. A nemzeti szabadsággal s jogegyenlőség gel össze nem egyezhető törvényczikkelyeknek — nevezetesen 1791: 16. — 1792: 7. - 1805: 4. — 1836: 3. — 1840: 6. — 1844: 2.— 1848 ' 5. §. 3. és 16. lit. e. — positiv törvény általi eltörültetését. Nincs nemzet, mely saját nemzetiségéhez s nyelvéhez való ragaszkodásban a magyarokat felülmúlná. Már pedig a világ teremtője a mi szivünket s lelkünket ugyanazon szabályok szerint al~ kotta, mint a magyarokét: a mi nekik fáj, nekünk is fáj; a mit ők legszentebb kincsök gyanánt őriznek, azt mi is ép oly szent és kipótolhatlan kincsnek tekintjük; nekünk is a mi nyelvünk legszebb, leghangzatosabb; nekünk is a mi nyelvünk egyedüli eszköze nemzeti művelődésünknek, valódi mása bennünk működő szellemi világunknak; mi is ép ugy, mint a magyarok, mélyen érezzük, hogy a szabadság szelleme s a hazafiúi lelkesültség, ha saját nyelvünk által jelenik meg, varázserővel áthatja, átvillanyozza kebelünket, mig ellenben ugyanazon szellem, ugyanazon lelkesedés, más nyelvbe, más öltönybe burkolva, mint nem a miénk s nem sajátunk, érintetlenül hagy bennünket. Nemzeti nyelvünk tehát oly szorosan összefügg szabadságérzetünkkel s hazafiságunkkal, miszerint azt az ő természetes határai közt s az ő jogaiban csak ezekkel együtt elnyomni vagy emelni lehet. Kivánjuk továbbá 4. Az országgyűlésen nyelvünkön elkészítendő hiteles törvényszöveget; kivánjuk, 5. Hogy a szláv ifjúságnak politikai és törvénytudományi tökéletes kiképzése végett, valamelyik alkalmas szláv városban egy jogi akadémia, azonkivül pedig a pesti egyetemen a szláv nyelvnek és irodalomnak szentelt tanszék országos költségen felállíttassák, s az utóbbi annyival inkább , mert ezen egyetem a felső-magyarországi szláv vidéken tetemes jószággal bir; s egyszers-