Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.

Irományszámok - 1865-133. Jelentése az 1865-dik évi országgyülés képviselőháza által a nemzetiségi kérdés tárgyában kiküldött bizottság alválasztmányának

GXXXIIÍ. SZÁM. 255 A legközelebb lefolyt olaszországi történetek nyilván tanúskodnak arról, j hogy emberek által alkotott positiv törvények s históriai jogok nem állhatnak ellent egy magasabb jogból s törvényből eredő eseményeknek; Éjszak-Amerika példája eléggé bizonyítja azt, hogy az állam alkotmányába s szervezetébe beszőtt erkölcsi bűn előbb-utóbb magán az alkotmányon boszut áll, éshogy az egyedüli legitimitás erejével nem lehet alkotni s fentartani oly egységet, mely az erkölcsiség s a természet törvényeivel ellenkezik. Mi hazánkat hasonló bűntől megóvni óhajtjuk akkor, a midőn a Szent István által választott alapokon tovább építeni, s hazánk egységét a kor szellemével s az élet szükségeivel megegyező államszervezet által biztositani kivánjuk. Nekünk nem elég, hogy az országgyűlés czikkelyeiben álljon: „regnum indivisibile et propriam habens constitutionem;" mi azt akarjuk, hogy ezen egység magától az előre haladó élet szükségeiből kifejlett természetes s egyszersmind erkölcsi alapra legyen fektetve. Mint már feljebb emiitők, ezen természetes s erkölcsi alap egyedül a meglevő nemzetek egyediségének tettleges elösmerésével életbe léptetett valóságos nemzeti jogegyenlőségben található fel: mert szeretett hazánk csak így lesz képes a benlakó népek legszentebb érdekeit magában öszpontositani,

11 csak igy lesz képes megadni nekik azt, a mit másutt fel nem találhatnak , csak így válhatik ő valamennyi nemzetek által egyaránt szeretett édes anyává, mely épen azért, mert fiai közt. születési rangkülönbséget nem ösmer el, közelgő veszély esetére valamennyi fiaira egyaránt fog támaszkodhatni, valamennyi fiaitól egyforma támaszt , egyforma áldozatot fog igényelhetni. Mi, kik e haza nemzeteinek közös történeti múltjában az isteni gondviselésnek közös jövőre mutató ujját szemléljük, kik igen jól érezzük s tudjuk azt, hogy az általunk lakott Felső-Maországnak fekvése, s anyagi és szellemi érdekeink s szükségeink, továbbá a mindennapi viszonyos gyarérintkezés s forgalom, sőt még vérségi kötelékek által is testvéreinkkel a magyarokkal egy természetes és erős egészszé köttetünk össze: mi nem lehetünk ellenei szeretett hazánk egységének s integritásának. Senki se keresse tehát az általunk elérni kivánt felső-magyarországi szláv kerületben (horno uhorské slovenské okolie) azt, a mi ott fel nem lelhető; de mindenki lássa benne azt, a mi ott valóban létezik, t. i. okvetlen föltételét a nemzeti jogegyenlőségnek. mely ismét legbiztosabb lapja hazánk egységének s integritásának. III. Ha már az egyenlőség elve azon mérték, mely által a polgári élet terén milliók joga és szabadsága kivihetővé válik, s mely által egy rendezett társaságnak valamennyi tagjai egy öszhangzó egészszé, egy szabad álladalommá összeforrasztatnak: mennyivel inkább szükséges, hogy a nemzeti jogok is ezen mérték szerint szabályoztassanak egy oly hazában, mely a benne tettleg meglevő nemzeteknek egyetértéséből s öszhangzásából eredett egy egészet képezni Jván hivatva. Ezen elvet szem előtt tartva, kivánjuk, hogy az általunk lakott felső-magyarországi szláv kerületben. 1. A mi nyelvünk legyen egyedüli hivatalos nyelv, ugy a polgári, mint az egyházi nyilvános élet terén, s egyedüli tanitási nyelv az iskolákban, mert azt hiszszük, hogy nemzeti nyelvünk, mint nemzetünk szellemének valóságos kifejezése, mint nemzeti művelődésünknek egyedüli eszköze s emeltyűje, az általunk lakott területen tehát, a maga lakában, nem lehet egy szorosabb körre, egy alárendelt szerepre utalva, sőt ellenkezőleg épen oly jogositottnak kell lennie, mint a hogy jogosítva van maga a nemzet, hogy éljen. Különösen kivánjuk, hogy az általunk lakott szláv kerületben a bekövetkezendő országos és megyei szervezésnél egy feljebbviteli és egyelőre legalább egy váltótörvényszék szláv hivatalos nyelvvel állíttassák fel, s hogy az országos legfőbb semmisítő törvényszéknél, valamint a közigazgatási országos legfőbb hatóságoknál is, nyelvünkben tökéletesen jártas, azonkívül pedig a közvélemény által is nemzetünk igaz és hű fiainak ösmert s nem csak a szorosan vett hivatalos teendőket végezni tudó, de