Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.
Irományszámok - 1865-128. Törvényczikk fölséges I. Ferencz József megkoronázásáról - 1865-129. Törvényczikk a kibocsátott koronázási hitlevélről s letett esküről
CXXIX. SZÁM. 247 Jeruzsálem stb. királya, Ausztria főherczege, Toscana és Krakkó nagyherczege, Lotharingia, Salz-burg, Steyer, Korontán, Krajna és Bukovina herczege, Erdély nagyfejedelme, morvái őrgróf, Fel- és Alsó-Slézia, Modena, Párma, Piacenza, Ghiastalla, Osvieczim és Zátor, Teschen, Friaul, Ragusa és Zára stb. herczege, Habsburg, Tirol, Kyburg, Görz és Gradiska grófja, Trient és Brixen fejedelme, Felós Ál-Luzsicza s Isztria ó'rgrófja, Hohenems, Feldkirch, Bregenz, Sonnenberg stb. grófja, Trieszt, Kattaró ós a szláv ó'rgrófság ura stb., mint Magyarország s társországainak [apostoli királya, adjuk emlékezetül jelen hitlevelünk rendében: hogy, jniután dicsó'ségesen uralkodott fölséges I. Ferdinánd ur ausztriai császár, Magyarországnak e néven V-ik királya, a mi mélyen tisztelt és szeretett nagybátyánk még 1.848-ik évi deczember 2-án Olmützben kelt lemondó levelénél fogva, mind az ausztriai császári koronáról, mind pedig az uralkodása alatt állott többi országai koronáiról ünnepélyesen lemondott; miután továbbá fönséges császári királyi föherczeg Ferencz Károly ur, a mi mélyen tisztelt és buzgón szeretett édes atyánk, a kit az örökösödés rendé szerint a trónöröklés illetett volna, erről lett lemondását ugyanazon alkalommal hasonló ünnepélyességgel nyilvánította: az 1723. évi 1. és 2. t. ez. által megállapított örökösödési rend szerint ránk, mint törvényesen jogosult örökösre szállott Magyarországban és társországaiban a királyi trónöröklés. Mi tettleg át is vettük az uralkodást, közbe jött súlyos akadályok miatt azonban az 1791-ik évi 3. t. ez. által kijelölt határidő alatt, mint Magyarország és társországai királya magunkat meg nem koronáztathattuk. Későbben 1861-dik évben megkoronáztatásunk végett öszvehiván az országgyűlést, fölséges Ferdinánd ur császáfhak s királynak, mélyen tisztelt nagybátyánknak, és fönséges császári királyi föherczeg Ferencz Károly urnák, fiúi tisztelettel szeretett édes atyánknak emiitett lemondási okiratait az országgyűlés elé terjesztettük ; megkoronázta tásunk azonban a fenforgott viszonyok- és nehézségeknél fogva ekkor sem teljesülhetett. Ujabban öszvehivtuk tehát 1865-dik évi doczember 10-dik napjára Pest szabad királyi városunkba a jelen országgyűlést kirátyi fölavatásunk és koronáztatásunk végett, s ezen országgyűlést saját legmagasabb személyünkben mi magunk nyitottuk meg és vezéreltük folytonosan. Hosszasabb tanácskozások után Isten kegyelméből végre sikerült atyai szivünk örömére az alkotmány visszaállítása által elhárítani azon nehézségeket, a melyek miatt királyi fölavatásunk és koronáztatásunk eddigelé elhaladt. Azon aggodalmakat pedig, melyeket az 1861-diki országgyűlés fölséges császár és király V. Ferdinánd ur, mélyen tisztelt és szeretett nagybátyánk, és fönséges császári királyi föherczeg Ferencz Károly ur, fiúi tisztelettel szeretett édes atyánk lemondási okirataira nézve ismételt fölirataiban elénk terjesztett, eloszlatta a felelős minisztériumunknak a jelen országgyűlés szine előtt nevünkben tett nyilatkozata, melyben legmagasabb jóváhagyásunkat kijelenté arra nézve, hogy az emiitett lemondások formahiányaiból az ország törvényes önállására s függetlenségére nézve káros következtetések ne vonathassanak, s a trónlemondás ténye jövőre Magyarország külön- megemlítése, értesítése mellett, és alkotmányos hozzájárulásával történjék, s e részben az ország jogainak biztosítására ünnepélyes megkoronáztatásunk után azonnal külön törvény alkottassák. Az ország főrendéi és képviselői tehát tekintetbe véve a hazai törvények rendeletét, azok értelmében'minket, mint Magyarország és társországai trónjának és koronájának törvényes és valóságos örökösét, mentül előbb megkoronáztatni óhajtván, jobbágyi hódolattal járultak elénk, s alázattal kértek, hogy mi, az ország sarkalatos törvényei szerint, mindenesetre még szerencsés megkoronáztatásunk előtt kiadandó koronázási hitlevelünkben, az ország jogai biztosítására az alább irt czikkeket, s minden azokban foglaltakat kegyelmesen elfogadni, királyi hatalmunkkal helybenhagyni, megerősíteni, s mind magunk kegyelmesen megtartani, mind mások által is megtartatni méltóztatnánk. Mely czikkek tartalma következő: 1. Szentül és sértetlenül megtartandjuk, s királyi hatalmunkkal mások által is meg fogjuk tartatni az 1723-dik évi 1. és 2-dik törvényezikkekben megállapított királyi trónöröklést,- az 1791dik évi 3. tezikk értelmében teljesítendő] koronázást; Magyarország s társországai jogait, alkotmá-