Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.

Irományszámok - 1865-128. Törvényczikk fölséges I. Ferencz József megkoronázásáról - 1865-129. Törvényczikk a kibocsátott koronázási hitlevélről s letett esküről

246 CXXIX. SZÁM. nyát, törvényes függetlenségét, szabadságát és területi épségét. Szentül és szigorúan megtartandjuk, s királyi hatalmunkkal mások által is megtartatjuk Magyarország és társországai törvényesen fenálló szabadalmait, kiváltságait, törvényszerű szokásait, és az eddigelé országgyülésileg alkotott, s dicső elődeink, Magyarország koronázott királyai által szentesitett, valamint ezután országgyülésileg alko­tandó s általunk, mint koronázott magyar király által szentesítendő törvényeit, minden pontjaikban, czikkeikben és záradékaikban ugy, a mint ezeknek értelme és gyakorlata a király és országgyűlés kö­zös megegyezésével fog megállapittatni, kivéve mindazonáltal dicsőült II. András 1222-dik évi tör­vényének azon megszüntetett záradékát, a mely igy kezdődik: „Quodsi verő nos", ezen szavakig: „In perpetuum facultatem." Mindezek biztosítására szolgáland azon királyi eskünk is, a melyet jelen királyi levelünk tartalmára dicső elődünk I. Ferdinánd koronázási esküje szövegének alapján koronáztatá­sunk alkalmával le fogunk tenni. 2. Az ország szent koronáját, az ország lakosainak régi törvényes szokása s a hazai törvé­nyek szerint, az országban fogjuk mindenkor tartani, s a kebelökből valláskülönbségre való' tekintet nélkül választott és megbízott világi személyek által őriztetni. 3. Magyarország és társországainak mindazon részeit és tartozmányait, a melyek már visz­szaszereztettek, és azokat, a melyek Isten segedelmével ezután fognak visszaszereztetni, koronázási es­künk értelmében is, a nevezett országhoz és társországaihoz visszakapcsolandjuk. 4. Abban az ecetben, melyet Isten kegyelme messze távoztasson, ha az ausztriai főhercze­gek mindkét nemének magvaszakadása, elsőben is a dicső emlékezetű ősatyánk, Vl-dik, illetőleg Ill-ik Károly, utána dicsőült I. József, végre dicsőült I. Lipót császárok és magyar királyok ágyékaiból leszármazó örökösök kihaltával bekövetkeznék : a királyválasztás és koronázás előjoga az 1723-ik évi 1. és 2. t. ez. rendelete szerint is visszaszáll Magyarországra és társországaira, s ezen országoknál régi szokásaik szerint az sértetlenül megmarad hajdani érvényében és állapotában. 5. A mint fentebb az 1. pontban foglaltatik, valahányszor jövendőben ilyen koronázás Ma­gyarországban országgyülésileg teljesítendő: örököseink és utódaink, a koronázandó örökös királyok kötelesek lesznek mindannyiszor ezen hitlevélbeli biztositások elfogadását előrebocsátani és arra az esküt is letenni. Mi tehát az országgyűlés fönebbi kérését kegyelmesen fogadván, atyai szivünk kegyes hajlamánál fogva a fön beigtatott összes czikkelyeket, s mindazt, a mi azokban foglaltatik, egyenkint és öszvesen helyeseknek s előttünk kedveseknek valljuk, s azokhoz kegyelmes megegyezésünkkel hoz­zájárulunk , Ígérvén, és királyi szavunkkal biztosítván Magyarországot és társországait,' hogy mind­ezen előrebocsátuttakat magunk is megtartandjuk, és bármely rendit s állású alattvalóinkkal is meg­tartatjuk, a mint azokat jelen hitlevelünkkel elfogadjuk, helybenhagyjuk és megerősítjük. A minek hitelére és bizonyságára jelen levelet saját kezünkkel aláirtuk és királyi pecsé­tünk ráfüggesztésével megerősítettük. Kelt Magyarországunk fővárosában Budán Szent-Iván hó 6-kán Urunk 1867-dik évében. Ferencz József s. k. Gr. Andrássy Gyula s. k. (P. H.)

Next

/
Thumbnails
Contents