Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.

Irományszámok - 1865-85. Dalmát-, Horvát- és Tótországok országos küldöttségének a küldöttség elutazása előtt átadott utolsó válaszirata

LXXXV. SZÁM. 157 pontját minden további tárgyalás eló'föltételének tekintsük, és csak a harmadik pontra nézve, mely a cselekvőségünknek épen czélját képezi, birunk szabadabb mozgási térrel. Honi önállásunkra nézve a t. küldöttség nyilvánitá, miszerint azt elismeri, és arra vonat kozólag mi csak azt jelenthetjük ki, hogy ország gyűlésünknek gondja lesz, ezen önálló ügyeinket egyetértőleg a koronával mind törvényhozási, mind közigazgatási tekintetben akként intézni el, hogy kezelésűk az országnak való és állandó javára szolgáljon. Itt csak azt kell még megjegyeznünk, a mi ugy is magától értetődik, hogy a háromegy királyság országgyűlése a koronázási előkészületeket mindaddig befejezetteknek nem tekintheti, mig az ezen ügy iránti alkudozások be nem végezvék. Az 1861-iki 42-dik tczikknek első pontja két részből áll: az első Dalmátiára és a katonai haőrvidékre, a második Fiúméra és kerületére vonat-kozik. , Amarra nézve nem lehetnek nehézségek, sőt meg vagyunk győződve, miszerint Dalmátor. szagot és a határőrvidéket illető igazságos kívánalmaink teljesitésére nézve Magyarország bennünket pártoland, mit annál inkább várunk, miután ezen támogatást alkalmasnak véljük arra, hogy e tekintetben kívánságaink valódilag ós oly mértékben teljesüljenek, mint azt országgyűlésünk kijelentette, Czélszerü alkalmat arra véleményünk szerint a királyi hitlevél iránti tárgyalások nyujtandnak. Fiúméra nézve a t. küldöttség kijelenti, hogy utasításai által korlátozva, azt csak ad referendum veheti. Habár működésünk és tárgyalásaink minden sikere és ereje csak az or5zággyüléseknek hozzájárulásától és megerősítésétől függ, mégis nagy különbséget találunk abban, vajon valamely ügy, mint megvitatott és egyetértőleg megállapított terjesztetik-e az országgyűlések elé, vagy a nélkül, minden vélemény és indítvány mellőzésével kerül azok elé. Nekünk utasításunk szerint ahhoz kell ragaszkodnunk, hogy valamint jönállásunk, Dalmátia és a határőrvidék, ugy Fiume iránt is határozott, kölcsönösen megállapított indítvány terjesztessék a magyar országgyűléseié. Ez pedig lehetséges is. At. küldöttség kijelenté, hogy a területi kérdés, melyre nézve szorosan kötelező utasítással van ellátva, és mely magában véve több nehézséggel jár, könnyebben és enyhébven leszen megoldható, ha Magyarország azon meggyőződést nyerendi, hogy a háromegy királyság bele jövőben is valódi szorosabb államjogi egyesülésben óhajt lenni. Ragaszkodva ezen nyilatkozathoz, indítványozzuk, hogy a tárgyalásoknak sorrendje változtassák meg akként, hogy előbb, mintsem a két első pont elintézettnek tekintetnék, a harmadik és legfőbb pont vétessék tárgyalás alá, hogy Magyarország megérthesse azon viszonyt, melyben a háromegy királyság hozzá álland. Ezt azonban csak azon föltétel alatt tehetnők, hogy ha a fiumei kérdés, eo ipf.o, mint már az 1861: 42. t. czikk értelmében elintézett terjesztetnék a magyar országgyűlés elé, ha a harmadik kérdésre nézve kölcsönösen kielégítő eredményre jutni sikerülne,az országgyűléseknek, mint minden, úgy ezen kérdésben is végelhatározási joguk fenmaradván. De a harmadik pont általunk indítványozott előleges tárgyalási módjával ellenkezik a magyar országos küldöttség azon utasítása, melynél fogva kijelentése szerint csak azon mód fölött bocsátkozhatik egyezkedésbe, mely szerint a háromegy királyság a magyar országgyűlésen volna képviselendő, mely országgyűlés maga is egyedül a magyar szent koronához tartozó minden országok és tartományok nevében a közös ügyek kérdésének megoldására föl van jogositva. Utasításunk és a háromegy királysághoz intézett 1866. febr. 27-kei királyi leirat értelmében kiküldetésünknek főczélja, hogy különösen értekezzünk mind a szent korona országainak viszonyáról az öszmonarchiához, mind a mi országaink viszonyáról Magyarországhoz. Mert mi most is azon véleményünkhöz ragaszkodunk, miszerint e két kérdés csak kapcsolatosan oldható meg, és egymástól elkülönítve kellőleg nem tárgyalható, mert nem szenved kétséget, hogy viszonyainknak az öszmonarchia iránti rendezése által, ha a kiegyezkedés létesülne, az 1848-ki törvények az állam legfontosabb törvényhozási és igazgatási ügyeire nézve módosítást szenvednek, vagy ezen ügyek körül egészen uj törvények alkottatnak. Ezen módosítások vagy ujabb intézkedések előtt a háromegy királyság viszonya Magyarországhoz nem