Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.

Irományszámok - 1865-85. Dalmát-, Horvát- és Tótországok országos küldöttségének a küldöttség elutazása előtt átadott utolsó válaszirata

134 LXXXV. SZÁM testületi megbízóiktól kapták utasításukat; nem az országgyűlésnek valának felelősek, hanem megbízóiknak. Azonban ők kötelesek valának, magokat az országgyűlési többségnek alávetni, se nem ellenezhették azt, volt legyen ez bár utasításuk ellenére. Egészen más jvolt a királysági helyhatóságok helyzete. Azok a háromegy királyság országgyűlésétől kapták utasításukat, a hol egyszersmind Szerem-, Veró'cze-és Pozsegamegye, az ezen megyékben, valamint Zágráb-, Várasd- és Körösmegyékben fekvő sz. kir. városok és sz. kerületek, nem különben a nemzetségüknél vagy méltóságuknál fogva főnemesi rangban állók is képviselve voltak. Ok az ekkép egybeállított országgyűlésnek valának felelősek; az ő részökre szóló királysági utasításban, ezen rovat alatt: „Puncta constitutionalia", megvolt ezen állandó pont: „Ea verő, quae regnahaec privative, praesertim Verő municipalitates concernunt, ad tenorem instructionis proponent, ac omni studio sustinebunt; imo, si nefors talia contra pluralitatem pervincere nequirent, protestationem seu verbalem, seu scriptam interponent." Hogy mind a követek (nuneiusok), mind a bán a háromegy királyság ezen jogával éltek, már emiitettük. Midőn tehát ez előzményekből a háromegy királyság küldöttsége azt következteti, hogy a magyar közös országgyűlésen hozott törvények, a mennyiben a háromegy királyságot, mint külön testületet illetik,ez utóbbira nézve nem valának kötelezők, hogyha a királyság nunciusainak adott utasítás értelmében nem hozattak, s hogy ez esetben a háromegy királyság országgyűlése jogosítva volt megtagadni tőlök a kihirdetést és érvényességet a maga területén : azt tartjuk, megjelöltük a háromegykirályság országgyűlésének hatáskörét oly módon, mely a háromegy királyság történeti fejlődésének és helyzetének a magyar korona országai és tartományai szövetségi szerkezetében megfelel. Ennek további következménye az, hogy törvények hozatala a háromegy királyság részére nem mehetett végbe a szavazás és leszavazás, hanem egyezkedés, eszmecsere és megegyezés utján, mely tekintetben nem volt elég a háromegy királyság nunciusainak jelenléte, hanem világos szavakkal az utasítás értelmében vett nyilatkozat követeltetett. A háromegy királyság küldöttségének ellenben, midőn válaszában a háromegy királyságnak, mint olyannak viszonylatáról Magyarországhoz szólott, esze ágában sem volt azt állítani, hogy a háromegy királyság országgyűlését illette, vagy ez gyakorolta volna a jogot, minden, a magyar közös országgyűlésen hozott törvényektől megtagadni a kihirdetést és érvényességet, e szerint hát azon törvényektől is, melyek a honpolgárok egymás közti, vagy a köztök és az államhatalom közt jogviszonyait rendezték. Ebbeli állitásunk ilyetén értelmével a tiszteltmagyar küldöttség könnyen össze fogja egyeztetni azon körülményt, miszerint Szerem-, Verőcze- és Pozsegamegye követei a magyar országgyűlésen hozott törvényeket, talán előbb is, mintsem ez a háromegy királyság országgyűlésén történt, ki szokták hirdetni megyei gyűléseiken, a nélkül, hogy az legkevésbbé is árthatott vagy ártania szabad lett volna a háromegy királyság azon országgyűlési jogának, melyről szólottunk, mert .különben egyes megyétől függött volna az egész királyság jogáról intézkedni, s közvetve vagy közvetlenül, különös fölhatalmazás nélkül, egymagának az ország sorsára befolyni. Szintúgy reméljük, hogy állitásunk ilyetén értelmezése mellett meg fog szűnni a tisztelt küldöttség aggodalma egy oly államjogi helyzet lehetősége iránt, mely szerint a közös törvényhozás határozatait annak egyes része a maga „vető "-jávai megsemmisíthette, míg valóban csak is ugy volt lehetséges és állhatott fön a háromegy királyság és Magyarország közti szövetség. Ily helyzet és a benne fekvő biztosíték nélkül lehetséges lett volna az egyes királyságok absorptiója a szoros egység által, de a szövetség sehogy sem. A háromegy királyságnak és országgyűlésének ilyetén helyzete a magyar országgyűlés irányában szükségkép nem hozza összeütközésbe se az egyik, se a másik királyságot a királyi előjogokkal és kötelességekkel, minthogy a közös királyt a törvény kötelezi mindegyik királyság ugy közös, mint külön jogainak megvédésére, s midőn megerősítette a közös országgyűlés határozatait, nem adhatta a maga beleegyezését máskép, mint az államszövetségi alapjogok értelmében. Ennek ellenére.