Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.
Irományszámok - 1865-85. Dalmát-, Horvát- és Tótországok országos küldöttségének a küldöttség elutazása előtt átadott utolsó válaszirata
LXXXV. SZÁM. 135 az egyik szövetséges hátrányára s beleegyezése nélkül adandó megerősítése szintoly érvénytelen lesz vala, mint külön a másik törvényhozási tényező határozata is. Azon korlátlan jogosultság előleges föltevésének, hogy a háromegy királyság nunciusai a zös országgyűlésen leszavazhatok, valamint az ebből magára a múltra kifolyó következtetéseknek is a legünnepélyesebben ellene kell nyilatkoznunk, nem csak saját magunk meggyőződésénél fogva, hanem az 1861-ki 42-ki czikkben foglalt utasitás egyenes értelmében is, mely a háromegy királyságnak mindazon jogokat tulajdonítja, melyek az 1847-ik év végéig a magyar országgyűlést illették , de csak a mennyiben önállóságának és függetlenségének ártalmára nincsenek. Sőt utasítva vagyunk, kijelenteni a tisztelt küldöttségnek, hogy a háromegy királyság nem fog beleegyezni abba, hogy államjogi viszonylatát Magyarországhoz a jövőre nézve a magyar országgyűlésen hozandó törvény állapítsa vagy másítsa meg, hanem ennek a közös király szentesítése mellett mind a két országgyűlés egyezsége utján kell megtörténni. A tisztelt magyar küldöttség első tekintetre meg fogja érteni, hogy ezen elvekhez képest a háromegy királyság 1848-ki és 1861-ki országgyűlése azt tartotta, hogy a magyar országgyűlés 1848-ki törvényei folytán a két királyság közt fönállott kapocs a magyar országgyűlés akaratánál fogva megszűnt, s hogy az, ehhez képest, a kapcsot megszűntnek tekintvén, ezen megszüntetést ki is jelentette. Ezzel mi részünkről nem szándékozunk azt állitani, hogy az 1848-ki magyar országgyűlés akarata egyenest és közvetlenül a két királyság közti kapocs szétszakítására volt irányozva; csak annyit akartunk mondani, hogy az 1848-ki törvények azon országgyűlés szabad akaratának és határozatának szüleménye valának, s ezen akarat és határozat, tekintettel a háromegy királyság helyzetére, egyoldalulag túllépett a jog körén, minthogy meg nem egyezett a háromegy királyság nunciusainak az alaputasitáshoz képesti nyilatkozatával. Mi meg nem tagadhatjuk, nem is akarjuk megtagadni a kellő tiszteletet a tisztelt magyar küldöttség azon állításától, hogy a két királyság közt előbb fönállott kapcsolat jogérvényes volt, miután oly törvényeken alapult, melyek Dalmát-, Horvát- és Tótország alkotmányos befolyásával hozattak ; reméljük azonban, hogy a tisztelt magyar küldöttség sem fogja megtagadni azon állisunk kellő tekintetbevételét, hogy az 1848-ki törvények nem hozattak az alkotmányos szokás által megállapított oly módon, a mint az előbbi törvények jöttek létre az egyik királyság viszonyáról a másikhoz. Mert bár tagadhatlan igazság, hogy Dalmát-, Horvát- és Tótország küldöttei ez országokat ezen országgyűlésen is ugy képviselték, mint az előbbieken, még sem lehet tagadni, hogy nevezett küldöttek nem működtek közre a mondott törvények hozatalánál oly módon, a mint a háromegy királyság küldöttei egyéb más országgyűléseken működtek, melyeken valamely u) megállapodásról volt szó a két királyság között. Mi ezt föl fogjuk világosítani, hivatkozva az 1790-ki országgyűlésre, mely igen [lényegesen megmásította a két királyság közti viszonyt, fájdalom, a háromegy királyság autonómiájára és hátrányára a megelőző időben gyakorolt ismeretes nyomás folytán. A háromegy királyság helytartótanácsa a magyarországival egyesittetett azon egyenes utasítás alapján, melyet a háromegy királyság országgyűlése 1790-iki május 12-kén 58-ík czikkében ktil_ dötteinek adott. Szintúgy, a háromegy királyság, országgyűlésének egyenes utasítása mellett s némi óvatossággal, az ujoncz- és adó-megszavazási jog a magyar országgyűlésre ruháztatott. (59. ez.). Végre a teugermélléknek Horvátországba, s ez által közvetve a magyar koronába keblezése törvénynyé emeltetett ez országgyűlésen, a háromegy kirátyság küldötteinek világos szavakban foglalt kívánságára. (61. ez.) Noha föltétlenül meg nem barátkozhatunk azon mondattal : „qui tacet, consentire videtur; tt «e azt el nem ismerhetjük érvényesnek oly körülményekben, melyekben egyedül világos szavakba foglalt kijelentések szülnek határozott jogi következményeket : ez egyszer készakarva elejtjük kételyeinket, s elhiszszük, hogy a háromegy királyság küldöttei az 184 7 / s-ki országgyűlésen nem tiltakoztak
