Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.

Irományszámok - 1865-85. Dalmát-, Horvát- és Tótországok országos küldöttségének a küldöttség elutazása előtt átadott utolsó válaszirata

LXXXV, SZÁM. 133 vetségi helyzetből, melyben a háromegy királyság a magyar korona oi'szágai- és tartományaival állott, hogy az nyújtotta az egyetlen biztositékot, mely képes volt állami egyediségét ezen szövetségb en föntartani. A jelenlegi viszonyban, melybe a háromegy királyság és Magyarország léptek, nem tartjuk szükségesnek kinyomozni, vajon létezik-e törvény, mely a háromegy királyságnak az ily positiv „veto"-t világos szavakkal biztositaná; nem fog azonban ártani, ha kutatjuk, vajon a magyar korona országai- és tartományainak közjogi elvei értelmében — a mennyiben ide az egymás közti szövetségi jog is tartozik, amint az idő folytában kifejlődött — vajon ez elvek értelmében a "háromegy királyság, Dalmát-, Horvát- és Szlavonország irányában fönállhatott-e azon jog, melyről itt szó van? Nem vélünk uj igazságot kimondani, midőn azt mondjuk, hogy Magyarország államjoga szerint a szokás is ugy a közjog, mint a magánjog kutforrásai közé számíttatik; és midőn ez alapon továbbá állítjuk, hogy a történet szentesitette jogi meggyőződés szintoly érvénynyel ruházza föl a jogi rendszert az államban, mint a midőn azt az államhatalom megerősítette és szentesitette. Magyarország és a háromegy királyság jogi tudata, a történet által szentesítve, elvben fölruházta a háromegy királyságot a joggal: ki nem hirdetni és el nem fogadni a magyar országgyűlésen hozott törvényeket. Az 1608-ik és 1645—7-ik évi események elegendő bizonyítékai ez állításnak; a magyar országgyűlés törvényei pedig, különösen az 1687-ki 23-ik, 1715-ki 125-ik, 1723-ki $6-ik és 1741-ki 46-ik mutatják, hogy Magyarország közös törvényhozása a háromegy királyság ebbeli jogát elismei*te. A közös törvényhozás határozott törvénye továbbá, az 1715-ki 120-ki törvényezikk bizonyítja, hogy Dalmát-, Horvát- és Szlavonország municipális jogainak érvényességéről a magyar országgyűlésen kérdés sem lehet, hogy tehát erről a magyar országgyűlésen vitatkozni sem szabad. Nem ereszkedünk e helyen azon jogok elősorolásába és bonczolgatásába, melyek ezen törvény értelmében és idejében a municipális jogok alatt értettek; azonban nem vélünk tévedni, ha kimondjuk, hogy •ezen törvény által a háromegy királyság egyedisége elvben elismertetett s megdönthetlen szövetségi •alapjoggá vált. Ha pedig a magyar közös törvényhozás ezen elvileges jogot, vagyis a háromegy királyság egyediségének egyes momentumait kérdés alá venné s határozatával megváltoztatná, vagy megsemmisítené : kérdés támad, vajon, ha a háromegy királyságot meg nem illetné a sükeres ellenmondás joga, az ő egyedisége nem lenne-e kitéve minden biztosíték nélkül a magyar országgyűlés változó többsége Önkényének? Ezen kérdés visszavihető egy más, átalánosabb kérdésre, t. i., midőn a szövetségi alapjog összeütközésben van a köztörvény nyel, vajon a kettő közül melyiké az elsőség és a túlsúly ? vajon a szövetségi állami alapjogé-e, vagy a köztörvényé? Nem vélünk csalatkozni, ha bizunk abban, hogy a magyar országgyűlés tisztelt küldöttsége is velünk együtt ki fogja mondani, hogy az ily összeütkezésben a szövetségi állami alapjogé az elsőség, minthogy az állam- és jogtudományok egyetemes elvei szerint minden rendezett alkotmányos államban a törvény csak akkor érvényes, ha és mennyiben alkotmányos utón hozatott, s nem ütközik az államlét alapjaiba. Nem csak Horvát-, hanem Szlavonország is mint királyságok valának képviselve a maígyar közös országgyűlésen egyedül három küldött által. E küldöttek szorosan s elengedhetlenül kötve valának a királyságbeli utasításhoz, mely nekik az e királyságot, mint olyant illető, külön ügyek tekintetében adatott. Igaz, hogy Szerem-, Verőcze- és Pozsegamegyéknek karai és rendéi, úgymint az ugyanezen megyékben, meg Zágráb-, Várasd- és Körösmegyékben fekvő sz. kir. városok és kerületek, sőt a nemzetségök- és méltóságuknál fogva főnemesi rangban állók is, külön valának képviselve a magyar országgyűlésen; de ezen képviselők nem a háromegy királyságot, mint olyant, lianem az illető testületeket képviselték; nem a háromegy királyság országgyűlésétől, hanem az S