Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.

Irományszámok - 1865-85. Dalmát-, Horvát- és Tótországok országos küldöttségének a küldöttség elutazása előtt átadott utolsó válaszirata

t » 130 LXXXV. SZÁM. •'''•-'•':.-, • 85. szám, mellékletül a 40. sz. irományhoz. (LXX. ÜLÉS, 487. JEGYZŐKÖNYVI PONT. — CXVIII. ÜLÉS, 864. JEGYZŐKÖNYVI PONT.) ••-•". ,.•-'•''->"'.:••'••'' .''-.-. -. .,-•., Dalmát-, Horvát- és Tótországok országos küldöttségének a küldöttség elutazása előtt átadott utolsó válaszirata. Midőn elsó' baráti találkozásunk folytán, a tisztelt országos választmány mihozzánk, a háromegy királyság küldötteihez, az 1861-diki 42-dik czikk fölvilágosítana czéljából, néhány kérdést intézett, mi azokat fontolóra vévén, kivehettük, hogy a tisztelt magyar küldöttség nincs egészen tisztában, se azon indokok iránt, melyekből azon czikk keletkezett, se pedig ennek iránya tekintetében. Azért czélszerünek tartottuk, ebbeli irott válaszunkban, röviden megjelölni azon álláspontot, melyből a háromegy királyság képviselete, az 1861-diki 42-dik czikk alkotásában, kiindult, ugy a múltra, mint a háromegy királyság, Dalmát-, Horvát- és Szlavonország és Magyarország közt lehető s óhajtott közösség jövőjére nézve is. Ily eljárásra utalt bennünket úgy ebbeli föladatunk, s azon buzgó kívánságunk, vajha azt szerencsésen és sükeresen oldanók meg, valamint azon meg nem ingatható meggyőződés is, hogy egyedül világos alapon és őszinte módon hozható létre tartós és előnyös szövetség a két szerződő fél között. Azonban igyjárva el válaszunkban, nem szándékozunk igazolni az 1861-ki 42-dik czikknézeteit és határozatait, mert véleményünk az, hogy azokat, mint alapját és kiinduló pontját egy nemzetközi alkudozásnak, igazolja az erre meghívott tényezők jogi öntudata, s hogy a háromegy királyság és Magyarország közti közösség azon fölfogását, mely a több évtizeden át folytatott küzdelem után a háromegy királyság nemzetének öntudatába átment, meg nem változtathatja a bírálatot sokszor ki Bem álló történeti kutforrásokra való hivatkozás. Tekintve pedig azt, hogy jelenleg nincs szó a volt kapcsolat helyreállításáról, oly lehetetlen módozatok mellett, mint a 'melyek a társadalmi és államélet egészen más, a maiaktól különböző viszonyai között kifejlődtek; de igen is van szó arról, hogy, azon kapcsolat egészséges és még mindig életrevaló csirája alapján, az ujabb szükségekhez és érdekekhez képest, s tekintettel ugy az egyik, mint a másik királyságban érvényre jutott politikai uj élettényezőkre, a köztök leendő további kapcsolatnak uj alakjai találtassanak: mi is teljesen osztoztunk a tisztelt magyar küldöttség azon meggyőződésében, hogy hasztalan és meddő munka volna a múltnak adatait bonczolgatni, már csak azért is, mert ily valami hosszabb időt igényelne, mint a mennyit a birodalom végképi rendezésének kényszerítő szüksége rendelkezésünkre hagy, mig semmi alapos reményt sem nyújtana ahhoz, hogy egy ily müvelet kifogáson felül tisztába hozza azon elveket, melyeken a két királyság közti kapcsolat különböző időben alapult. Ezen meggyőződés vezérelt minket, midőn elmulasztottunk adatokat fölhozni annak bebizonyítására, hogy a háromegy királyság a XVI., XVII. és XVIII. században az akkori állam- és társadalmi élet fejlődéséhez képest oly törvényeket hozott, melyek minden belső szükségeit fölkarolták.