Képviselőházi irományok, 1865. II. kötet • 42-136 sz.
Irományszámok - 1865-85. Dalmát-, Horvát- és Tótországok országos küldöttségének a küldöttség elutazása előtt átadott utolsó válaszirata
LXXXV. SZÁM. 131 Ez okból most is fölhagyunk ezen, jelenlegi föladatunkra és megfejtésére nézve meddő munkával, s csak mellékesen érintjük, hogy állításunkat nem dönti meg az 1484-ki 12*ik t. ez., mert nem egyezik a történeti igazsággal, mely szerint Dalmátország azon kor értelmében már 1420-ban meghódolt a velenczei hatalomnak, Magyarország nádora tehát 1484-ben nem járhatott el bíróilag ugyanott. Megeró'siti még ezt az 1608-ki 11. t. ez. 3-ik §-a, melyből minden kétségen felül kitetszik, hogy a bán ősrégi hatalma a Drávától az Adriai tengerig terjedt. Ugyanazt erősiti az 1609-ki 28-dik törv, czikk 1. §-a, az 1647-diki 51-dik és 1741-ki 47-dik t. czikk, hogy a többit ne is említsük. A Verbőczy-féle hármaskönyv 3-ik részének 2-dik czime sem változtathatja meg ebbeli meggyőződésünket, mert örömest megvalljuk, hogy a háromegy királyságnak, mint a magyar korona országának, nem volt szabad szabályokat alkotni „contra generalia statuta, et decreta Regni," azaz az alapállamjog ésaz egyetemes átalános törvények, mint olyanok ellenére, melyek a közös törvényhozás tárgyai valának. Ámde abból, hogy a háromegy királyság külön törvényhozásának eredménye „ statútum "nak czimeztetik, nem lehet következtetni, hogy a háromegy királyság nem birt külön törvényhozási joggal : valamint abból, hogy ugyanazon kútfőben a magyar korona közös törvényhozásának eredménye „generalia decreta et statuta" neve alatt fordul elő, helytelen volna azt hozni le, hogy a magyar korona országai és tartományai csakis szabály- és határozat-, de épen nem törvényhozatali joggal is bírtak. A mit az erre meghívott tényezők a háromegy királyságban törvényes és szokásos módon elhatá> roztak s a király megerősített, az a háromegy királyság egész területén s annak minden lakosára nézve kötelező erővel birt: valamint másfelől a magyar korona országai és tartományai erre meghívott tényezőinek határozatai, ha azokat a király alkotmányos módon megerősítette, ugyancsak a magyar korona országai és tartományai összes területén az egész lakosságot kötelezték. A mit pedig a souverain hatalom valamely államban közös, egyetemes kötelezéssel elrendel, az, fölfogásunk szerint, a törvény helyes fogalmának minden jellegével bir, neveztessék bár az a jog- és államtudomány fejlettségéhez, úgymint egy idegen nyelv használatában való jártassághoz képest egyik vagy másik államban „statútum*-, „decretum"- vagy „articulus"-nak. Azt sem kutatjuk, hogyan hozhatott a közös magyar országgyűlés és erősített meg a korona oly rendeleteket is, melyek a háromegy királyság szorosan vett belügyeibe vágtak, mint ez az 1659-diki 103-dik, és 1715-diki 127-diki czikkből kitetszik; hanem most az egyszer nem feszegetve, vajon épen ezen itt fölhozott törvényezikkek birják-e a törvény fogalmában megkívántató momentumokat, meg nem engedhetjük ebből annak következtetését, hogy a háromegy királyság nem birt az autonómia jogával a belügyek tekintetében. Mert ennek ellenében oly rendeletekre hivatkozhatnánk, melyeket a háromegy királyság országgyűlése ugyanazon időben a korona beleegyezésével hozott, s melyek egyetemesen kötelező erejökkel nem egyszer túlterjedtek az ő szűkebb területén. Ezúttal csupán az 1643-diki 2-dik czikkre hivatkozunk, melynél fogva a háromegy királyság országgyűlése eltiltotta kereskedelmi czikkeinekföltétlen kivitelét a szomszéd tartományokba ; aztán az 1644-diki 2-dik czikkre, melynél fogva tilos a bán tudtán kivül a katonaságot az országból kivinni, vagy az országba behozni; továbbá az 1649-diki 8-dik czikkre, mely rendeli, hogy az eretnekek jószágai lefoglalandók, ha azokat az országban szerezték; végreazl660-diki 15-dik czikkre, melyben ugyanazon országgyűlés a Törökországból való bevitelre nézve vámot és vámvonalokat állit. Ezen czikk igy hangzik: „Ratione mercium ex Turcia importandarum conclusum est, ut pro exigenda Tricesima or. dinaria et auctione, a talibus mercibus proveniente, Caproncae vei in Dernie, locis Tricesimalibus, exigatur, ibidemque ab inducentibus legitima Tricesima exigatur; a rebus tamen, per captivos pro Lytro inferendis Tricesima exigi non debeat." Nem akarjuk hosszura nyújtani az ily czikkek elősorolását, melyek mind megnyerték a királyi megerősítést, s nyilvánvalóvá teszik, hogy a háromegy királyság birta is, gyakorolta is a törvényhozás jogát minden belügyei tekintetében, sőt hogy azt sokszor olyakra is kiterjesztette, melyek következményeikben területén túlterjedtek s közvetve Magyarország és a szomszéd tartományok lakosságát illették. 17*
