Képviselőházi irományok, 1865. I. kötet • 1-41 sz.

Irományszámok - 1865-40. A horvátügyi országos küldöttség jelentése

90 XL. SZÁM. Miután e pontokra sürgetőleg kikérte Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok küldöttsége a magyar országos küldöttség válaszát: a magyar orsz. küldöttség, mellőzve a nevezett országok küldöttsége részéről utóbb horvát nyelven beadott s az idő rövidsége miatt le sem fordíttathatott terjedelmes nyilatkozatot, a dalmát-, horvát- és szlavonországi küldöttség kivánata szerint is, csupán az érintett pontokra szorította megjegyzéseit, s e megjegyzéseket az ide 5.sz. alatt csatolt barátságos jegyzékben közölte Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok küldöttségével. A fentebb közlött nyilatkozatokból és kölcsönösen váltott jegyzékekből meggyőződvén a két országos küldöttség, hogy utasításaik és meggyőződéseik által egyaránt kötve, az egyezkedésben, országgyűléseik ujabb határozotai és utasításai nélkül, tovább ezúttal nem haladhatnak: mindkét fél abban állapodott meg, hogy az értekezések eddigi folyamát és az eredményt, melyre az értekezések vezettek, a fentebb elsorolt jegyzékekkel együtt, mindenik küldöttség a maga részéről saját országgyűlése elé terjesztendi. Gróf Mailáth Antal s kelnök. Csengery Antal s- k. bizottsági jegyző. 1. sz. a. Csatolmány a 2y. Melléklethez. A magyar országos küldöttség észrevételei Dalmát-, Horvát- és Tótországok gyűlésének 1861-ki 42-dik czikkére. Azon barátságos magán tanácskozmányban, melyet a napokban Dalmát-, Horvát- és Tótországok országgyűlési küldötteivel tartottunk, mi a t. urakhoz azt az őszinte kérdést intéztük: hogy követeléseiket, melyek tanácskozásaink tárgyait fogják képezni, ohajtják-e most már részletesebben formulázni ? vagy azt kívánják, hogy egyelőre azon országgyűlési határozat fölött értékezzünk, mely a fentirt országoknak 1861-iki országgyűlésén hozatott s 0 Fölsége által, a legmagasabb trónbeszéd alkalmával tárgyalás végett velünk is közöltetett? E barátságos kérdésre a t. urak azt felelték, hogy ők mindenekelőtt az emiitett 1861-ki horvát országgyűlés határozatának pontjaira nézve kívánják tudni nézeteinket, s felszólítottak bennünket, hogy e nézeteket hasonlóul barátságos magán úton közöljük velők. Mi tehát magunk között e tárgy fölött beszélgetvén, véleményünket következőleg alakítottuk: Az említett horvát országgyűlési határozat azon szempontból indul ki, hogy: „az 1848-ik évi események által Horvát- és Magyarország között, valamint a törvényhozásra, úgy a közigazgatásra és törvénykezésre vonatkozólag, mindennemű viszonylat törvényszerűen s teljesen megszűnt, kivéve, hogy a király közös s ugyanazon koronával leend Magyar- és Horvátország királyává és pedig a nemzet szabad akaratából megkoronázandó." Mi e szempontot nem oszthatjuk. Az 1848-ki események a századok óta fenállott viszonyt tettleg ugyan megszakasztották, de mi e megszakasztást nem tekintjük olyannak, mely közöttünk és őközöttök minden multat eltörülve, a közös királyon és közös koronázáson kivül mindenre nézve tabula rasa-t csinált volna. Minket határozott utasításunk s egyéni meggyőződésünk egyaránt gátol azon elvnek elismerésében, hogy közöttünk az emiitetteken kivül minden viszony törvényszerűen megszűnt. Grátol abban a pragmatica sanctió is, melyet a magyar korona minden országaira nézve alaptörvénynek kell tekintenünk. Nem vagyunk idegenek a régi kapcsot, kölcsönös érdekeink tekintetéből, czélszerübben átalakitani, s ha Horvátország kívánja, tágitani: de se jogosnak, se kívánatosnak nem véljük