Képviselőházi irományok, 1865. I. kötet • 1-41 sz.
Irományszámok - 1865-40. A horvátügyi országos küldöttség jelentése
XL. SZÁM. 91 minden részben uj pactum felett olyképen alkudozni, hogy a létezettet teljesen ignorálva, veszélyes kisórletet tegyünk a sanctio pragmaticánák újjáalakítására. Nem értjük tisztán az emiitett horvát országgyűlési határozatból, hogy, miután, a mint e határozat mondja, ugyanazon király, ugyanazon koronával s valószínűleg együtt és egyszerre volna magyar királylyá s Dalmát-, Horvát- és Tótországok királyává koronázandó, miért kellene s miként leheíne két külön koronázási oklevelet szerkeszteni ? volna-e és lehetne-e e két oklevél között lényegesb különbség ? s ha igen, mi történnék akkor a közös koronázással, ha az egyik ország, saját jogainak biztositására, már elkészítette a koronázási oklevelet, s az iránt a koronázandó királylyal meg is egyezett, a másiknak pedig még folyvást nehézségei volnának a maga oklevelére nézve? Azt sem tudjuk magunknak megmagyarázni, hogy az emiitett határozat minő értelemben veszi e szavakat: „és pedig a nemzet szabad akaratából koronázandó?" A mi szabad akarattól függ, azt meg is lehet tagadni. Már pedig a pragmatica sanctio értelmében azon fejedelemtől, kire nézve a trónöröklés megnyílt, ha a törvény szabta föltételeket teljesíteni kész, a nemzet a koronázást nem tagadhatja meg. Azt is mondja az említett határozat, hogy Horvát-, Dalmát- és Tótországot, saját különös közjogi és alkotmányos alapjogain felül, mindazon közjogok is illetik, melyek Magyarországot az 1847-ik év végéig megillették, a mennyiben ezek fenérintett önkormányzatának és függetlenségének se közvetve, se közvetlenül ártalmára nincsenek. Nagyon óhajtanok határozottan és név szerint tudni mind a külön, mind a velünk közös jogokat, melyeket Horvátország igénybe vesz, s a melyeknek előleges elismerését kívánja tőlünk; s óhajtanok tudni azt is, hogy mivel a jogoknak rendesen kötelezettségek is felelnek meg, miként állanának jövendőre ezen kötelezettségek, miután a határozat a múltból csak jogok fentartását említi, de minden egyéb viszonyt megszűntnek nyilvánít. Őszinte bizalommal kérjük tehát a t. küldöttséget, legyen szives minket mindezekre nézve fölvilágosítani, hogy tisztán értve az ügy valóságos állását, biztosan szólhassunk és tanácskozhassunk ezen fenforgó kérdések mikénti kiegyenlítéséről. A mi Dalmát-, Horvát- és Tótország területi kiterjedését illeti: mi e részben azon állapotot, mely az 1848 óta közbejött harczi események folytán alakult, kénytelenek vagyunk alkotmányos törvényeinkkel merőben ellenkezőnek tekinteni, s azt alkudozásainkban kiindulási pontul nem fogadhatjuk el. Nem akarunk régibb történelmi fejtegetésekbe bocsátkozni, s azt hiszszük, hogy ily fejtegetések, kölcsönös közelítés helyett, még inkább eltávolitanának bennünket egymástól; hanem méltányosnak és jogosnak véljük, hogy midőn a tettleg megszakasztott kapocs újabb megkötéséről tanácskozunk, a területi épség tekintetében, a törvényekkel is megegyező azon tényleges állapotot vegyük|fel tanácskozásaink alapjául, mely a megszakasztást közvetlen megelőzött időben létezett. Mit ért az emiitett országgyűlési határozat Horvátországnak Muraközre vonatkozó jogai alatt s mik azon reménybeli területi jogok, melyeknek Magyarország általi ünnepélyes elismerését mindenekelőtt követeli: szintén homályosak előttünk, s ezekre nézve a horvát országos küldöttség szívességétől várjuk a fölvilágosítást. Hasonlóul őszinte bizalommal kérjük a tisztelt küldöttséget, legyen szives kijelölni azon bizonyos közügyeket, a melyekre nézve , a horvát országgyűlési határozat szerint, közös lenne a törvényhozás és az ennek megfelelő legfőbb kormányzat, mert mi ezekhez csak akkor szólhatunk, ha tudva lesznek előttünk kívánságaik avagy követeléseik. Végre a közigazgatási, közoktatási, vallási és törvénykezési ügyek iránti törvényhozást s legfőbb kormányzatot, valamint minden fokozatbeli igazságszolgáltatást illetőleg azt mondja az emiitett horvát országgyűlési határozat, hogy ezek közöttünk szorosabb kapcsolat tárgyai nem is lehetnek. Mi Horvátország szélesebb autonómiájának nem vagyunk ellenei; de bátorkodunk a t. küldöttségtől szives értesítést kérni az iránt, hogy e tárgyakra nézve oly terjedelmű autonómiát követelnek-e, mely Magyarországgal minden kapcsolatot s érintkezést teljesen kizár ? 12*
