Képviselőházi irományok, 1865. I. kötet • 1-41 sz.
Irományszámok - 1865-29. Az 1866-dik évi márczius 3-áról kelt kegyelmes királyi leirat folytán fölterjesztett Fölirat
,— r _— I •—~—- — . 70 XXIX. SZÁM. hozzá kapcsolt részek törvényesen megkoronázandó királyai, az ország törvényeit sértetlenül meg fogják tartani. Ha ez közjogilag nem igy állana, ha a fejedelem csak a koronázási eskü letétele után tartoznék teljesíteni az előbb alkotott törvényeket, akkor minden trónváltozásnál egy oly időköz állana be, melyben a törvények ereje egyedül az uralkodó akaratától függene, minden trónváltozásnál újra kellene szerződni az uralkodóval s egymást váltanák fel időnkint az alkotmányosság és absolut uralkodás. A mit mi Fölségedtől kérünk, nem azon királyi eskünél fogva kérjük, melyet megkoronáztatásakor leteend, hanem kérjük azon ünnepélyes alapszerződésnél fogva, mely a trónöröklésnek szakadatlan folytonosságát és alkotmányunksértetlen fentartását egyaránt biztosította ; kérjük azon szent és sérthetetlen eskünél fogva, melyet Fölséged elődei és ősei ezen alkotmányra letettek. A királyi hitlevélnek törvény szerint a koronázás előtt kell kiadatnia, s abban a fejedelem ünnepélyesen igéri a már alkotott s az ezután országgyülésileg alkotandó törvények megtartását. A magyar közjog szerint csak a koronázott király szentesíthet törvényeket; addig tehát, míg a koronázás meg nem történt, jogilag az eddigi törvények állanak fenn, s a czélba vett változtatások csak a koronázás után emelkednek törvény erejére. Ha tehát Fölséged az eddigi törvényeket tettleg el nem ismerné, uj törvények pedig koronázás előtt sem tettleg, sem jogilag még nem léteznek: a koronázás előtt már kiadandó hitlevélnek tárgya sem lenne. Kimondottuk alázatos válaszföliratunkban, hogy nem kérünk politikai lehetetlenséget. Elmondottuk azt is, hogy átlátjuk a visszaállítás nehézségeit, s készeknek nyilatkoztunk megtenni mindent, a, mi hatalmunkban áll, e nehézségek elhárítására. Mert azt hittük, hogy midőn a nemzet egész politikai élete forog kérdésben, mikor az alkotmány jövendő biztosságát kell a jogtalan előzménynek egykor majd előfordulható káros következményeitől megóvni, a legnagyobb nehézségektől sem szabad visszarettennünk. Fájdalommal lápjuk azonban a legmagasb királyi leiratból, hogy Fölségedhez fölterjesztett kérelmünk sikeretlen volt. Óhajtásaink semmi részben sem teljesíttettek, a jogfolytonosság még azokra nézve is megtagadtatott, a miknek azonnali visszaállítása a jelen körülmények közt sem fekszik a lehetőség határain kivül; s még azon törvényeink sem állíttattak vissza, melyekre a királyi leiratban felhozott ellenvetések épen nem alkalmazhatók. Egy szóval: megtagadtatott alkotmányunk helyreállítása, s arra vagyunk utasítva, hogy <az absolut kormányzat súlya alatt gyakoroljuk a törvényhozás alkotmányos jogát, s változtassuk és módosítsuk alaptörvényeink lényeges részét, azon remény mellett, hogy ha e módosításokat Fölséged legmagasb akarata szerint hozzuk javaslatba, akkor, de csakis akkor fog alkotmányunk ismét viszszaállíttatni. Felhozza a legmagasb királyi leirat azt is, hogy az 1848-iki II., III. és IV-ik törvényczikkek némely rendeletei egyenesen a királyi jogokba ütköznek. Kimondottuk alázatos válaszföliratunkban, hogy fejedelmünk törvényes jogait csorbítani nem akarjuk, s meg vagyunk győződve, hogy a törvények alkotásánál mindig komolyan megfontolandó, ha czélszerü-e valamely királyi jognak megszorítása. De a végrehajtó hatalom körében magoka törvények határozzák meg a királyi jogokat, s ezeket a törvényekkel ellentétbe állítani nem lehet. Minden alkotmány, első keletkezésekor is, kifejlődésében is, korlátozza egyszer-másszor az előbb gyakorlott fejedelmi jognak valamely részét; de azért az ily törvényt is meg kell tartani mindaddig, mig a törvényhozás meg nem változtatja. Magyarországban a királynak minden joga szintúgy a törvényen alapszik, mint a nemzet jogai, s a legfőbb hatalmat is a törvény adta a magyar királynak. Elismerte ezt azon fejedelem is, ki a dicsőségesen uralkodó házból első lépett a pragmatica sanctio alapján a magyar trónra, midőn az 1741: Xl-ik törvényczikk 2-ik szakaszában e kifejezést használja : „azokban, melyek a neki engedett legfőbb hatalomtól függenek." Kétségtelen királyi jog a törvények szentesítése, s e jogával él a fejedelem, ha valamely törvényjavaslattól, mely a királyi jogot korlátozná, a szentesítést megtagadja; de ha már szentesittetett a törvény, annak végrehajtását megtagadni nem tartozhatik a királyi jogok közé. Ha tehát eddigi törvé-
