Képviselőházi irományok, 1865. I. kötet • 1-41 sz.
Irományszámok - 1865-29. Az 1866-dik évi márczius 3-áról kelt kegyelmes királyi leirat folytán fölterjesztett Fölirat
XXIX. SZÁM. 71 nyeink módositásáról, vagy ujak alkotásáról fogunk majd tanácskozni: figyelembe veendjük mindig a királyi jogokat is, s törvényjavaslatainkat a szerint készitendjük, a mint a Király és Haza egyesült érdeke kivánja. De a legmagasb királyi leiratban felhozott ellenvetést nem lehet ugy értelmeznünk,hogy az a törvények végrehajtását is gátolná. ' • Azt mondja a legmagasabb királyi leirat, hogy „a megyei rendszer, az ország első alapitójának uralkodásától kezdve, folytonos gyakorlat által a nemzet életébe szövődött, s az 1848-diki törvények, midőn az ország közkormányzatának alakját megváltoztatták, a nélkül, hogy azt ezen ősi intézménynyel öszhangzásba helyezték volna, oly elvi ellentétet állapítottak meg, melynek megoldása csak a legbehatóbb tanulmányozás és komoly megvitatás alapján várható." . , Igenis, Fölséges Urunk, azl848-ki törvények lényegesen megváltoztatták az ország közkormányzatának alakját, megváltoztattak több ősi intézményt is, mert átalakították Magyarország aristokratikus alkotmányát, s azt a nép egyenjogúságának szélesebb alapjára fektették. Megértették az 1848-i törvényhozók az örök igazság intő szavát, s nem akartak ellenállani a haladó kor követeléseinek , nem várták be azon, bizonyosan bekövetkező időpontot, midőn annak akarva sem tudtak volna ellenállani. Sok baj és veszély követte határozataikat; de sokkal súlyosabbak azon veszélyek, melyeket előrelátásukkal e hazáról elhárítottak. Az alkotmánynak ezen átalakítása tette szükségessé azt is, hogy, az előbb fennállott testületi kormányzat helyett, a kormányzatnak oly alak adatott, mely Európának más alkotmányos népeinél is az alkotmányos szabadság legnagyobb biztositékának s a czélszerü közigazgatás legjobb eszközének tartatik. Azon másfél század, mely alatt a kormányszékek testületileg igazgatták Magyarországot, meggyőzte az 1848-ki törvényhozókat, hogy nem volna czélszerü még továbbra is fentartani oly kormányzatot, mely törvényszegései által az ország sérelmeit folyvást szaporodó óriási halomra növelte, s hozzáférhetlen volt, mert a nemzet panaszai ellenében mindig a fejedelem magasztos nevét, szentséges személyét állította előtérbe, saját hibáit, sőt bűneit is a királyi palásttal igyekezett takargatni. Visszaemlékeztek a törvényhozók azon időre, midőn I. Ferencz királyunknak a nem-felelős magyar kormányszék férfiai törvénysértést tanácsoltak, s az ő tanácsukra kiadott rendeleteknek eszközlői voltak, és e bűnökért feleletre nem vonathattak, mert védte őket a király neve, s ámbár a jó és igazságos fejedelem, az ország rendéi által fölvilágosítva, nemes őszinteséggel kijelentette, hogy fájnak a történtek atyai szivének, vétkes tanácsosai mégis hivatalban maradtak. A testületi kormányzatnak ezen hibáit, s a káros következményeket, melyek e hibákból származtak, az alkotmányos felelősség hiánya okozta; s e hiány a kormányzat testületi rendszerében feküdt. Voltak ugyan a kormányszékeknek tiszteletreméltó jeles tagjai, kik hiven ragaszkodtak a törvényhez és alkotmányhoz, de még azok sem valának képesek elhárítani vagy orvosolni a hibákat, melyek a felelősség nélküli testületi rendszernek voltak következményei. Az 1848-iki törvényhozás tehát, midőn a népet fölemelte s jogegyenlőség alapján szabaddá tette, biztosítani kivánta egyszersmind a néppel megosztott alkotmányos szabadságot s a közjogilag újjászületett ország ezernyi fontos érdekeit, s e biztosítás tekintetéből is felelős kormányról kellett gondoskodnia, nehogy a felelősség nélküli testületi kormány keze között lassankint hanyatlásnak induljon, a mit a nemzet és fejedelem egyesült akarata a hon javára megállapított. Változott időnkint hazánkban is, mint másutt, a kormányzat alakja. A testületi kormányzat nem a régibb korból származott által miránk, hanem itt is, mint máshol, csak a közelebb le : folyt pár században fejlett ki, de majd mindenütt csak addig állott fenn, mig az aristokratikus intézményeknél fogva a rendi alkotmány fennállott. A tapasztalás és a történelem ezen tanúsága bizonyítja, hogy a nép egyenjogúságára alapított alkotmányos szabadságnak a népképviseleti rendszernek mellőzhetlen követelménye a felelős minisztérium s parlamenti kormány. Testületi kormányzat, mely mellett a felelősség kivihetetlen, és a népképviseleti rendszer, együtt meg nem állhatnak. Midőn tehát
