Képviselőházi irományok, 1865. I. kötet • 1-41 sz.

Irományszámok - 1865-12. A magyar országgyülés képviselőházának válaszfelirata a legmagasb trónbeszédre

••'.'', * ' . - • , • . ' • '_ 38 , ,;, XII. SZÁM. koronás király szentesitése fog törvény erejére emelhetni. Reményeink addig, bármily kecsegtetők legyenek is, bizonytalan remények, melyeket egyedül a koronázott király valósithat. Politikai életünk jelenleg még kétes és ingatag, s annak ingatagságát csak Fölséged szüntetheti meg alkotmányunk tettleges visszaállításával s ezt befejező megkoronáztatásával. Hallgassa meg tehát Fölséged e kérelmünket, s tegye lehetővé buzgó óhajtásunk minélelőbbi teljesedését. Tisztelettel fogjuk mi venni és tárgyalni mindazokat, miket Fölséged, mint koronás királyunk, az ország szellemi és anyagi érdekeit illetőleg velünk majd alkotmányos úton közölni méltóztatik. Sőt a mennyiben ez érdekekre nézve uj törvények alkotását, vagy a már létezőknek módosítását sürgetőleg szükségesnek tartjuk, a több időt igénylő előmunkálatokhoz mielőbb hozzáfogunk, s megállapodásainkat Fölségednek annak idejében fel fogjuk alázatosan terjeszteni. •Mélyen érezzük mi : hogy szellemi érdekeink tekintetében is, még sokat kell pótolni és javitani törvényhozásunknak. Igyekezni fogunk, hogy e részben is teljesithessük, a mit a haza közjava kivan és polgári kötelességünk parancsol. Működéseinkben, az alkotmány alapelveiből kiindulva, irányadónak fogjuk mindenkor tekinteni az igazságot és méltányosságot a hon polgárainak minden osztályai iránt, vallás- és nyelvkülönbség nélkül. Tekintetbe veendjük különösen azt is , mit már 1861-diki alázatos feliratunkban is kimondottunk: „hogy a mindinkább fejlődő nemzetiségi érzet figyelmet igényel, s nem lehet azt a múlt időknek és régibb törvényeknek mértékével mérni. Nem fogjuk feledni, hogy Magyarország nem magyar ajkú lakosai szintúgy Magyarország polgárai, s mi őszinte készséggel akarjuk mindazt, a mit e részben az ő érdekeik és a haza közérdeke megkíván, törvény által biztosítani." Mi a különböző nemzetiségek érdekeire vonatkozó törvények alkotásában is az igazság és testvériség elveit követendjük. De különösen anyagi érdekeink azok, melyekre nézve a sok viszontagságos idők miatt aggasztólag elmaradtunk. Nehéz munka leend leküzdeni ezen elmaradás nyomasztó következményeit, de mi nem fogunk visszarettenni e nehéz munkától, mert életkérdés az nemzetünkre nézve. Politikai helyzetünk javulása elő fogja segíteni anyagi érdekeinket is, valamint anyagi helyzetünk emelkedése •lényeges támasza leend politikai állásunknak. Szabad legyen reménylenünk: hogy Fölséged bölcsesége és atyai gondoskodása egyikben ugy, mint másikban elősegitendi ernyedetlen törekvéseinket. Szellemi fejlődésünk és anyagi haladásunk semmi tekintetben nem áll ellentétben a magyar koronához nem tartozó országok valódi és jogos érdekeivel; sőt midőn az nekünk erőt és súlyt kölcsönöz, neveli azoknak súlyát és erejét is; midőn bennünket emel, az egészet emeli. Őszinte hálánkat nyilvánítjuk Fölségednek azért is, hogy Horvát- és Tótország gyűlését kegyelmesen fölszólitani méltóztatott, hogy gondoskodjék eleve a felől, miszerint jelen országgyűlésünkön kellőleg képviselve légyen. Ugy tekintjük mi ezt, mint a magyar korona épségének fentartására s országgyűlésünk kiegészítésére irányzott legmagasabb fejedelmi szándék tanúságát. Mi ezen országok, mint alkotmányos társaink irányában, most is azon nézetben vagyunk, melyet már 1861-iki alázatos feliratunkban Fölséged előtt kijelentettünk. Újra ismételjük tehát,hogy : „ha Horvátország, mint ország, akar részt venni törvényhozásunkban, ha előbb tisztába akar jőni velünk azon föltételekre nézve; melyek mellett közjogi állását Magyarországgal kész összekötni, ha ezek iránt ugy akar velünk érintkezni, mint nemzet nemzettel: mi azt sem fogjuk visszautasítani.

u Őszinte bizalommal nyújtunk neki testvéri kezet, csak országunknak s a magyar koronának épsége és alkotmányos önállása fentartassék. De tiszteletteljes köszönetünk mellett azon aggodalmunkat sem hallgathatjuk el, hogy midőn a legmagasabb trónbeszéd Horvát- és Tótországról szól, Dalmátiát sehol meg sem emliti. Ezen ország Horvát- és Tótországgal együtt a magyar koronához tartozik, s midőn Fölséged kiindulási pontul tűzte ki a pragmatica sanctiót, mely határozottan kimondja, hogy a magyar korona országait nem lehet egymástól elválasztani: nem fogja bizonyosan akarni, hogy a magyar koronának annyiszor ünnepélyesen biztositott épsége még továbbra is csorbitva legyen. A horvát országgyűlésnek 1861-iki határozatait, melyeket Fölséged velünk közleni méltóztatott, akkor véljük legczélszerübben tárgyaihatóknak, ha majd azon országoknak képviselőivel, vagy a