Képviselőházi irományok, 1865. I. kötet • 1-41 sz.

Irományszámok - 1865-12. A magyar országgyülés képviselőházának válaszfelirata a legmagasb trónbeszédre

• XII. SZÁM. 39 kiegyenlítés végett kiküldött megbízottjaival együtt tanácskozhatunk s e tárgyat az ő hozzájárulásukkal intézhetjük el. Köszönetünket fejezzük ki Fölségednek azon fejedelmi gondoskodásaért is, melylyel a Magyarés Erdélyországok egyesüléséből folyó viszonyoknak végleges elintézését szivén hordja. Megvetették e viszonyoknak alapját azon törvények, melyek 1848-ban Magyar-és Erdélyország egyesítéséről e két ország közös egyetértésével hozattak s királyi jóváhagyás által ünnepélyesen szentesittettek. De sok van még e részben elintézendő, s mi nem hozzuk kétségbe, hogy minden részről megnyugtató, igazságos és méltányos megállapodás eszközlésére komoly megfontolás és előrelátás leend szükséges. Minket az ezek fölötti tanácskozásokban testvéri szeretet érzelmei fognak vezetni; alapja reményünknek azon bizalom, hogy tőlünk senki sem kivan olyasmit, a mi veszélyeztethetné alkotmányunk alapelveit. Horvátországnak és Erdélynek országgyűlésünkre lett meghívása elhárított egy súlyos akadályt, mely 1861-ben leginkább gátolta töi-vényhozási működésünket. Engedje Fölséged kérnünk és reménylenünk azt is, hogy országunk kiegészítő részének, Fiúménak, valamint azon testületeknek is, melyeket az 184 7

8 -ki V. törvényczikk a magyar országgyűlés alkatrészeihez számit, országgyűlésünkön leendő képviseltetését Fölséged királyi hatalmával eszközölni fogja. Azon honfitársainkra nézve, kik politikai vádak folytán lettek elitélve, tisztelettel, őszinte bizalommal újítjuk meg Fölséged előtt már 1861-ben is 4ölterjesztett kérelmünket, s kiterjesztjük azt aközelebb lefolyt évek alatt hasonlóan elitélt, vagy vád alatt levő honfitársainkra is. Hallgassa meg Fölséged kérelmünket s erősítse meg ez által is a nemzet azon bizalmát, hogy az ujabb korszak, melyet Fölséged alkotmányos érzelmeitől oly bizton várunk, eltörli a múltnak szomorú maradványait s enyhiti a keblek vérző sebeit. Tudjuk, s őszinte hálaérzettel ismerjük el, hogy Fölségednek atyai szándéka: eloszlatni azon aggodalmakat, elháritni azon akadályokat, melyek függő közjogi kérdéseink elintézését eddig gátolták. Multat és jelent összehasonlítva, örömmel látjuk, hogy a kiindulási pont, czél és eszközök e kettőben lényegesen különbözők. A múlt végtelen aggodalmakkal sújtott; a jelen egy szebb jövő reményével kecsegtet. Megnyitotta Fölséged működésünknek az alkotmányos tért, s mi e téren örömmel teljesitendjük polgári kötelességünket. Törekvéseinknek azonban csak ugy lehet sikere, ha törvényhozási működéseinkben azon erős hit kiséri lépteinket, hogy a mii a király és nemzet együtt megállapítottak, azt csak a király és nemzet egyesült akarata változtathatja meg. E hitnek pedig egyedül az elvileg is elismert, fettleg is életbeléptetett jogfolytonosság lehet alapja. Fölséged nem akar absolut fejedelmi hatalommal nekünk uj alkotmányt octroyálni, s mi, kiket a magyar alkotmánynak jogilag fönálló alaptörvényei kötnek, ily octroyált alkotmány szabad és fmkéntes elfogadására nem is volnánk feljogosítva. Fölséged a pragmatica sanctióból kiindulva, szólit föl bennünket, hogy alkotmányos utón módosítsuk, a mi törvényeinkben hibás, pótoljuk, a mi hiányos. De az ország most is folytonosan absolut kormányzat alatt áll. Alkotmányunk, melynek alapján kellene gyakorolnunk a törvényhozási jogot, lényeges részeiben még most is fel van függesztve. Szentesitett törvényeink, melyekre nézve Fölséged maga is kegyelmesen elismeri, hogy alaki törvényességök kifogás alá nem eshetik, tettleg nem létezőknek tekintetnek; ellenben oly rendeletek,,melyek alaptörvényeink mellőzésével, sőt azok ellenére adattak ki, s a hon polgárainak legszentebb érdekeit sértik, sőt az egyes vallásfelekezeteknek benső nyugalmát is folyvást zavarják, most is nagy részben fentartatnak; parlamenti kormányunk, felelős minisztereink nincsenek; a köztörvényhatóságok, megyék, kerületek, városok alkotmányos állásukat még most sem nyerték vissza, s a közigazgatás minden ágaiban absolut rendszer uralkodik. Két, egymástól független tisztviselői testület viszi hazánk területén a közigazgatást, melyeknek egyike sem alkotmányos, sőt egyike még azonfelül idegen is, a mennyiben a magyar kormányhatalomtól semmi függésben nincsen. Jogfolytonosságot kérünk tehát Fölséged tői törvényeink értelmében, különösen parlamenti kormányt, felelős minisztériumot és a köztörvén yhatóságok alkotmányos helyreállitását. Mi csak a törvény teljesítését kívánjuk; mert a nem teljesített törvény holt betű, jogfolytonosság nélkül az al-