Képviselőházi irományok, 1865. I. kötet • 1-41 sz.

Irományszámok - 1865-12. A magyar országgyülés képviselőházának válaszfelirata a legmagasb trónbeszédre

XII. SZÁM. 35 a közös védelem eszméje által összetartja. A pragmatica sanctiót tehát felbontani, vagy bármely részében megbontani, jogilag helytelen volna, politikailag pedig veszélyes lehetne. Fölséged országgyűlésünk első feladatául tűzte ki: „a birodalom egyéb országaival közös ügyek tárgyalásának és kezelésének elhatározását," s kijelenté legmagasabb trónbeszédében, hogy „a közös ügyek létezése már a pragmatica sanctióban találja ugyan alapját, de azok kezelésének módjára nézve a lényegileg változott viszonyok lényeges változást igényelnek"\ különösen annálfogva , mert Fölséged „alkotmányos.jogokkal ruházta föl többi országait is; a közös ügyek kezelésénél tehát ezeknek alkotmányszerü befolyása sem mellőzhető'." Elismerjük mi, hogy léteznek oly viszonyok, melyek Magyarországot a Fölséged uralkodása alatt álló többi országokkal közösen érdeklik; s igyekezetünk oda lesz irányozva, hogy e viszonyok megállapítására és mikénti kezelésére nézve oly határozatok jőjenek létre, melyek alkotmányos önállásunk és törvényes függetlenségünk veszélye nélkül a czélnak megfeleljenek. Ugyanazért haladék nélkül hozzá is fogunk egy, e tárgyra vonatkozó javaslatnak kidolgozásához. Legtisztább örömet és teljes megnyugvást szerez nekünk Fölségednek azon bölcs és igazságos elhatározása: hogy minden országait és tartományait alkotmányos utón akarja kormányoztatni. A polgári szabadság oly kincs, mely nem fogy, nem gyengül az által, ha mások is polgári szabadságot nyernek,sőt a hasonló közjogi állapot gyakran közelebb hozza érzelmekben egymáshoz a népeket, elhárit sok idegenkedést, bizalmatlanságot és keserűséget. Mi Fölséged minden országainak alkotmányos szabadságát saját szabadságunk támaszának tekintjük; mert nem hihetjük, hogy azon országok népei oly alkotmányt kivánjanak, mely a mi századok óta fennállott s a pragmatica sanctióban is biztositott alkotmányos önállásunk és törvényes függetlenségünk fentartását lehetetlenné tegye. Figyelembe veendjük tehát, hogy Fölséged a magyar koronához nem tartozó országait is alkotmányos jogokkal ruházta fel; s valamint 1861-dik évi alázatos feliratunkban kimondottuk, érintkezni akarunk velők, mint alkotmányos népekkel, s mint önálló szabad nemzet más önálló szabad nemzettel, a mi függetlenségünknek és az ő függetlenségöknek megóvása mellett. Minők legyenek azon országok alkotmányos formái ? — minő alapon rendeztessenek az Ő egymás közötti viszonyaik? — ahhoz nékünk hozzászólanunk nem lehet; mert ezen ügy kizárólag őket és Fölségedet illeti, s mi abba joggal nem avatkozhatunk. Mi csak azon óhajtásunkat fejezhetjük ki: hogy a valóságos alkotmányosság hazánkban is, őnálok is minél előbb tettleg életbelépjen; s ez esetben készek vagyunk , a mint már 1861 -ik évi alázatos feliratunkban kijelentettük, azt, a mit tennünk szabad, s mit önállásunk és alkotmányos jogaink sérelme nélkül tehetünk, a törvény szabta kötelesség mértékén túl is, méltányosság alapján, politikai tekintetből megtenni, hogy azon súlyos terhek [alatt, miket az absolut rendszer eljárása összehalmozott, az ő jóUétök, s azzal együtt a miénk is össze ne roskadjon, s a lefolyt nehéz idők káros következései rólok és rólunk elhárittassanak. Méltóztatott Fölséged az 1860-dik évi okt. 20-án kelt diplomát, és az 1861-ik évi febr. 26-án kiadott nyilt parancsot hozzánk leküldeni, s minket kegyelmesen felszólitani, hogy Fölséged „ezen határozmányait a méltányosság békülékeny szellemében tárgyaljuk, és ha az e részben felmerülő aggodalmak eloszlathatok nem lentiének, egyedül oly módosítási javaslatot terjeszszünk fel, mely Fölséged birodalmának életfeltételeivel öszhangzásba hozható legyen." — Kijelentette továbbá Fölséged azon erős meggyőződését is, „miszerint az októberi diplomában körvonalozott közös ügyeknek közös alkotmányszerü kezelése a birodalom egységes létének és hatalmi állásának elütasithatlan követelményévé vált, mely elöl minden egyéb tekintetnek háttérbe kell vonidni.

u Igenis, Fölséges Urunk, a méltányosság békülékeny szellemében vettük fontolóra ezen két fejedelmi okiratot. Nem tagadjuk mi az októberi diplomának nagyszerű jelentőségét, a mennyiben Fölséged az által biztosította ünnepélyesen népeit az iránt, hogy jövendőre alkotmányosan kivan felettök uralkodni. Ezen diploma alapköve lehet az átalános alkotmányosságnak Fölséged mindazon országaira nézve, melyek nem a magyar koronához tartoznak. De a mi alkotmányunk nem az októberi diplomában vette kezdetét; egykorú az országunk lételével, s a nemzet életéből fejlődött ki. Magyarországban a királyi hatalomnak mindig tiszteletben tartott jogai az alkotmányon alapulnak. Az alkotmány, afentrtásának biztosítása mellett választotta haj5*