Képviselőházi irományok, 1865. I. kötet • 1-41 sz.

Irományszámok - 1865-12. A magyar országgyülés képviselőházának válaszfelirata a legmagasb trónbeszédre

I : 36 dan a magyar nemzet királyait; ily biztositás mellett állapitotta meg önként és szabad akaratból a fölséges ausztriai háznak trónöröklési jogát mind a fi-ágra, mind — annak kihaltával — a nő-ágra nézve, s e biztosítást minden koronázás alkalmával megújitották fejedelmeink királyi hitleveleikben. Midőn Fölséged 1860-ban magát kegyelmesen arra határozta, hogy a kormányzat absolut rendszeréről jövendőre lemondjon: bizton reményiettük, hogy jogilag fenálló, de tettleg felfüggesztett alkotmányunk ismét visszaállíttatik, s annak alapján fogja Fölséged a rendes törvényhozási úton eszközleni törvényeink egyik vagy másik részének netalán szükséges változtatását. Reményünk azonban nem valósult. Magyarországnak ünnepélyesen biztositott alkotmányos jogai mellőztettek, s az októberi diploma mindenekelőtt az egész birodalomnak octroyált egy közös alkotmányt, meiy miránk is kiterjesztetett. Ezen octroyált közös alkotmányba lettek áttéve Magyarországnak azon lényeges jogai, melyeket a magyar nemzet, ősi alkotmánya szerint, saját hazájára nézve, maga gyakorolt, s melyek a birodalomnak teljes biztonságával soha ellentétben nem állottak, sőt annak fentartását mindig lényegesen előmozdították. Miután azonban Fölséged ezen októberi diplomát nem octxoyálás által akarja hazánkra nézve érvényesíteni; hanem alkotmányos úton leendő „érett megfontolás, beható tárgyalás és elfogadás végett'

1 közli azt országgyűlésünkkel: hallgatunk keletkezésének alkotmányunkkal ellenkező módjáról. De a mi tartalmát illeti, azt érett megfontolás alávettük, s teljesen meggyőződtünk: hogy a „közös ügyeknek azon körvonalozása", melyet e diploma kijelöl, terjedelmére nézve sokban túlmegy a pragmatica sanctio határain, sokat elvon hazánk törvényhozásától, a minek elvonását a pragmatica sanctióban kimondott czéloknak teljes biztosítása épen nem igényli. Miután pedig a mi kiindulási pontunk is az, melyet Fölséged, mint közösen elismert jogalapot, kiindulási pontul kitűzött: őszinte bizalommal jelentjük ki Fölséged előtt, hogy mi azon diploma szabályainak és elveinek elfogadása által alkotmányunk s alkotmányos önállásunk és törvényes függetlenségünk megsemmisítését vonnók magunkra. Bővebben és részletesen ki fogjuk fejteni okainkat és nézeteinket erre nézve azon javaslatunkban, melyet a közös viszonyok meghatározása és mikénti kezelése érdemében Fölségednek felterjesztendünk. Az októberi diplomának alapján jött ugyan létre a febr. 26-dikai pátens, de messze túlterjeszkedett még annak határain is. Az egyes országoknak még azon jogait és külön érdekeit sem kímélte, melyek a közczélokkal és valóban közös érdekekkel nem állottak ellentétben, Inkább egybeolvasztásra, mint egyesítésre látszott irányozva; s e miatt nem valósulhatott Fölségednek azon atyai óhajtása, hogy „egyes országainak alkotmányos szabadsága, népeinek benső szövetkezése áttal tartósan biztosítva, szilárd alapokon fejlődhessék." Nem valósulhatott, a mit a sanctio pragmatica is kiemel, a kedélyek megnyugtatása és őszinte egyesülése. Négy évi tapasztalás végre tanúsította, hogy azon alkotmány, melyet a pátens tartalmaz, a népek megnyugvását sem eszközölte s gyakorlatilag sem volt kivihető. Irányunkban pedig ezen pátens még határozottabb s élesebb kifejezése volt a jogvesztés elméletének. Midőn Magyarország a sanctio pragmaticának elfogadása által lehetővé tette, hogy a fölséges uralkodóház alatt állott minden országok jövendőre is ugyanazon egy uralkodó alatt maradjanak, s egyesült erővel védjék meg és tartsák fen közös biztonságukat: szándéka bizonyosan nem az volt, hogy ezen egyesülés valaha még beolvasztásra is vezethessen, sőt magában a pragmatica sanctióban is határozottan kiköttetett az ország alkotmányos önállásának és törvényes függetlenségének sértetlensége. Már pedig azon veszélyt, melyet az októberi diploma hozna ránk a közös ügyeknek a jog és szükség határain tulterjesztett körvonalozásával, még súlyosabbá tenné a február 26-ikai pátens elfogadása. E pátens szerint számos közjogi tárgyak, minden megszorítás nélkül, egész terjedelmökben, oly közös törvényhozó testület köréhez tartoztak, melyben Magyarország képviselői, csekélyebb számuknál fogva, minden kérdésre nézve a többi országok képviselőinek nagy többségétől függtek volna, s ekkép azon érdekeink, melyeket ezelőtt hazánkra nézve saját törvényhozásunk intézett el, a többi országok érdekeinek lettek volna alárendelve. Kiterjedett volna ezen alárendeltség gyakran oly érdekekre is, melyek nem közös szempontból, hanem a -többségben levő országok javáért határoztattak volna el, a mi jogtalan károsításunkkal. Sőt, miután a közösek gyanánt kijelölt nagyfontosságú tárgyak, nagyobb vagy kisebb összeköttetésben állanak majd minden oly törvényhozási tárgyakkal, meXII. SZÁM.