Képviselőházi irományok, 1865. I. kötet • 1-41 sz.
Irományszámok - 1865-12. A magyar országgyülés képviselőházának válaszfelirata a legmagasb trónbeszédre
34 XII. SZÁM. idő haladott, a viszonyok bonyolódtak, s mi tétlenségre valánk kárhoztatva; tétlenségre épen akkor ; midőn az alkotmányos tevékenység leginkább szükséges volt. A mit e tizenhét év alatt fokonkint pótolni és javitani könnyű lett volna, mindazt most egyszerre, kivált azok után, a mik idő közben történtek, helyrehozni — sokkal, igen sokkal nehezebb leend. De a legmagasabb trónbeszéd sok akadályt elhárított, s ez által visszaadta nekünk a bizalmat és azon reményt, hogy Fölséged bölcsesége és alkotmányos érzelmei támogatni fognak minket a nehéz munkában. Mi, polgári kötelességünk érzetében, igyekezni fogunk, hogy a király alkotmányos akarata s a nemzet jogos kivánatai teljes öszhangzásban és egyesülten valósulhassanak. Midőn Fölséged legmagasabb trónbeszédében a pragmatica sanctiót, mint közösen elismert jogalapot, választotta kiindulási pontul, annak nem csak egyik részére forditotta legmagasabb figyelmét, hanem kegyelmesen elismerte egyszersmind azt is, hogy az említett alaptörvény Magyarországnak és az ahhoz kapcsolt részeknek közjogi és belkormányzati önállóságát biztosította. És ezen önállóságnak törvényes és okszerű korlátozását egyedül abban találja Fölséged, „hogy ugyanazon pragmatica sanctio a Fölséged uralkodó-házának kormányzása alatti országok feloszthatlan és elválhatlan együttmaradását, s ez által azok összességének nagyhatalmi állását állandóan megállapította." A sanctio pragmatica megkötésénél egyik fő czél a fejedelem részéről az volt: hogy a fi-ág magszakadásának esetére biztosítsa a trónöröklést nő-ági utódainak is; a nemzet részéről pedig az volt: hogy ez esetre a kijelölt leány-ágban magának már előre uj királyi házat válaszszon s így a szabad választásnak gyakran veszélyes mozgalmait elkerülje. De mind a fejedelemnek, mind a nemzetnek törekvése egyszersmind oda is volt irányozva, hogy a megállapított trónöröklés rendje szerint egy közös uralkodó alatt álló, s feloszthatlanul és elválhatlanul együtt birtoklandó országok és tartományok együttes erővel könnyebben és biztosabban ellenállhassanak minden külső és belső ellenségnek. Ezen közös biztonság volt tehát a sanctio pragmaticának másik fő czélja. És az idő teljesen igazolta ez előrelátást. Mert ha akkor a pragmatica sanctio meg nem állapíttatik, ha Magyarország azt 1723-ban el nem fogadja : azon országok és tartományok, melyek azóta egy uralkodó alatt, egymást védve, a legnagyobb veszélyek között is fenn tudták magokat tartani, sőt nö- vekedtek erőben és hatalomban, a Habsburg-ház fi-ágának tizenhét év múlva bekövetkezett magszakadtával, valószínűleg több fejedelem uralma alá kerülve, már régen szétbomlottak volna. Nekünk tehát, kik szorosan ragaszkodunk a pragmatica sanctio minden pontjaihoz, lehetetlen akarnunk: hogy annak egyik fő czélja, a közös biztonság elérhetlen legyen; lehetetlen akarnunk: hogy azon támasz, melyet e biztonság érdekében egymásnak nyújtunk s egymástól várunk, megszűnjék erős lenni. De van az említett fő czélok mellett még egy alapeszme a pragmatica sanctióban, mely hasonlóan fontos és lényeges, s a melyet mellőzni, vagy amazoktól elválasztani nem lehet; és ez a pragmatica sanctio elfogadásához kötött ama föltétel: hogy Magyarország közjogi és belkormányzati önállása sértetlenül fentartassék. Miután tehát Fölséged trónbeszédében a sanctio pragmaticának ezen lényeges alapeszméjét is kegyelmesen elismerte, és igy a pragmatica sanctiót egész terjedelmében és minden részeiben fönn akarja tartani; tisztelettel, s a legnagyobb készséggel fogadjuk el mi is ezen közösen elismert jogalapot kiindulási pontul, s minden javaslatainknál folytonos figyelemben tartandjuk az abban megállapított viszonyos jogokat és kötelezettségeket. Közel másfél század folyt le a pragmatica sanctio megkötése óta, és ez idő folytán a legveszélyesebb harczok között is meg volt védve a birodalom, a nélkül, hogy e végett Magyarország önállóságát és törvényes függetlenségét meg kellett volna rontani. Tudjuk, hogy az európai államok hatalmi viszonyai sokat változtak azóta: de még e változások sem teszik lehetlenné, hogy egy részről a birodalom biztonsága, más részről alkotmányos önállásunk egymás mellett fenállhassanak. Meg vagyunk győződve, hogy e két eszme nem áll egymással ellentétben, s nem leend szükséges azoknak egyikét a másikért feláldozni. Feladatunk az : hogy mindkettőt öszhangzásba hozva, mindkettőt együtt fentartsuk. Mert a pragmatica sanctio közjogi viszonyainkra nézve ünnepélyes alapszerződés; de egyszersmind legerősebb kapocs, mely a Fölséged uralkodása alatti, összes országokat a közös uralkodónak személye és
