Képviselőházi irományok, 1865. I. kötet • 1-41 sz.
Irományszámok - 1865-40. A horvátügyi országos küldöttség jelentése
94 XL. SZÁM. tős reál-unioig. Tudva levő dolog, hogy a háromegy királyság Magyarországgal való közösségének olső idejében külön törvényhozással és független kormányzattal birt; hogy ezután a közös magyar országgyűlésekben vett részt, azokon eleinte egyedül országos követei (oratores regni) által képviseltetvén ; hogy ezen közös országgyűlésekbe lassan-lassan sok oly tárgy vonatott be, melyek előbb a mi országgyűlésünk elé tartoztak. Tudva levő dolog az is, hogy a dalmát-, horvát- és szlavonországi kormányzat, azon nagy változások folytán, melyek e tekintetben 1715-ben és 1723-ban Magyarországban történtek, összébb vonatott, s később 1790-ben még annál inkább is megszorittatott. Azonban, mindezen változások mellett, melyeken a dalmát-, horvát- és szlavonországi törvényhozás és kormányzat keresztülment, a Magyarországgal való koronaközösség változatlan maradt. Hogy még a pragmatica sanctio sem változtatott semmit is a két királyság közt akkoriban fönállott törvényhozási és kormányzati kapcsolaton, magától értetődik, mert a pragmatica sanctio megállapításai egyfelől egyedül a trónörökösödésre, másfelől pedig a közös alkotmány biztosítékaira vonatkoznak. Azért is az semmit sem változtat a magyar korona országainak és tartományainak kölcsönös viszonyain, s egyedül azoknak a birtoklás tekintetében egymástól külön nem válhatását szilárditá meg. Ez oknál fogva a pragmatica sanctio megállapításaiba legkevésbbé sem ütköznék, hogy ha Magyarország és a háromegy királyság államjogi viszonyai jelenleg ujabb szövetségi szerződés útján (pacta conventa) rendeztetnének. A háromegy királyságnak századok óta közös törvényhozása volt Magyarországgal, honnét közös magyar-horvát államjog fejlődött. Ez mind a két királyságot egyaránt megilleti. Ez oknál fogva az 1861-iki országgyűlés kijelenté: „hogy a háromegy királyságot még mindazon közjogok illetik, melyek 1847. végéig Magyarországot megillették." E nyilatkozat ugyanazon szempontból tekintendő, melyből maga az országgyűlés részéről a korona iránt történt. Az pedig általa oly balmagyarázat ellenében akará magát megóvni, mintha azon közjogok, a melyeken a közös horvát-magyar alkotmány alapúi, nem illetnék meg a háromegy királyságot külön is egy harmadik ellenében, miután közte és Magyarszág közt megszűnt a törvényhozási és kormányzati kapocs. A háromegy királyság a magyar korona országaival és tartományaival közösségre lépvén, magával hozta ezen közösségbe saját meg nem csonkitott állam-lételét. Idők folytában egyes részek elszakadtak ugyan tőle, s ez által magához, a közös törzshöz csatoltattak; azonban ez állami lét magva (Kern), mindezen változásokon keresztül, épen fenmaradt. A háromegy királyság amagyar korona egyéb országai és tartományai területétől különválasztott saját területtel bir s ezen terület egyedül a háromegy királyság útján és őáltala tartozik a közös magyar koronához. A háromegy királyság emberemlékezetét meghaladó saját szervezettel birt, mely saját törvényhozásában, saját külön kormányzatában, saját külön törvénykezésében találta kifejezését. Ez államszervezet idő folytán a Magyarországéval fonódott egybe. A mi országgyűlésünk, melynek körébe előbb mindannyi államügy tartozott, 1790. után tisztán vett belügyekre szoríttatott. A legfőbb országos kormányzat, mióta az 1790: 58. t. czikk a magyar kir. helytartótanács hatáskörét Dalmát-, Horvát- és Szlavonországra is kiterjesztette, a Magyarországéval olvadt össze, stb. Azonban ezen szorosabb reál-unioból is, mely idő folytán a háromegy királyság és Magyarország között fejlett ki, eléggé világosan kivehető királyságunk egyedisége, mely még Magyarországgal való szorosabb összeköttetésében is különböző módon nyilatkozik. Mert hiszen a háromegy királyságot a közös országgyűlésen külön országos követek által látjuk képviselve, mely képviseleti rendszer ősrégi és egyedül vala szabályszerű, mig az, mely később fejlődött, szabálytalan. Tudjuk továbbá, hogy a közös országgyűléseken a horvát ügyek a királyság itélőmestere által rendezve külön, és a magyar ügyektől elválasztottan terjesztettek elő és tárgyaltattak; hogy későbben, 1790.után is, a horvát adónak, miután oda tétetett át, ugyanannak az 59. t. czikk értelmében a magyartól elválasztottan kellett megállapittatnia, sat. Elvégre tudjuk, hogy a magyar országgyűlésen hozott törvényeknek Horvát- és Szlavonországokban csak úgy volt kötelező erejök, ha előbb a mi országgyűlésünkön kihirdettettek. Szintez állitható a közös főkormányzatról is. Mert egyedül a háromegy királyság országgyűlése világos hozzájárulása mellett, a mint az az 1790-iki országgyűlésre küldött követek utasításából •
