Képviselőházi irományok, 1865. I. kötet • 1-41 sz.

Irományszámok - 1865-40. A horvátügyi országos küldöttség jelentése

XL. SZÁM. 95 látható, lett kiterjesztve a magyar kir. helytartótanács hatásköre egyszersmind Horvát- és Szlavonországra is, még pedig azon föntartás mellett, hogy e királyságban külön fókormányzat fog újból fölállittatni, mihelyt annak határai kiebb fognának terjesztetni. S még ezen kisebb kormányszéken is föntartatott az 1790: 58. t. czikk értelmében a háromegy királyság részére megfelelő befolyás a bán és horvát személyzet által, ülés és szavazatjog mellett. A háromegy királyság viszonya a magyar koronához és Magyarországhoz tehát részint irott, részint bevett szokású külön intézetek által volt szabályozva. Ezen törvényes rendeletek és intézetek összege a háromegy királyság külön államjogát képezi. A háromegy királyság politikai egyediségén alapszik az, s a Magyarországgal való közösségben is föntartatott. A háromegy királyság országgyűlése azon nézetben vala, hogy az 1848-iki magyar törvények által meg lón sérülve a háromegy királyságnak ezen törvényekben gyökerező viszonya Magyarországhoz, még pedig ugyanannak mind területi épsége, mind törvényes autonómiája hátrányára. Innen ősrégi jogához ragaszkodva ezen országgyűlés az emiitett törvényeket nem fogadta el, se ki nem hirdette ; sőt miután e törvények által egyoldalulag meg lőn másítva a fönállott viszony, másfelől pediga háromegy királyság kapcsolata, úgy a mint 1847-ig kiképződött, ugyancsak a háromegy királyság nemzeti és állami létének nagyon is szűkké vált: ugyanazon országgyűlés elhatározta, új szövetségi szerdésre lépni Magyarországgal. Eltekintve tehát az 1848-iki hadi eseményektől, a háromegy királyság és Magyarország közt addig fönállott törvényhozási és kormányzati kapocs egyfelől a magyar országgyűlés akaratából, s a 48-iki törvények által, másfelől pedig a horvát országgyűlés határozata folytán kettészakittatott. Ez oknál fogva az 1861-iki országgyűlés azon nézetben volt, hogy a mindkét királyság közt fenállott kapcsot jogérvényesen megszűntnek mondhatja ki. Ugyanezen országgyűlés a Magyarországgal leendő szerződés alapjául s kiindulási pontjául kettőt jelölt meg: 1-ször a háromegy királyság területi kiterjedését, és 2-szor ugyanannak államjogi autonómiáját. A háromegy királyság területi foglalatában az országgyűlés azon részeket, melyek ugyanazon törvényhozás és kormányzat által vannak összekötve, úgymint a polgári Horvát- és Szlavonországot, vagy a melyek bár részt vettek akkor a törvényhozásban, azonban' csakis egyes külön tárgyakban, úgymint a horvát-szlavón katonai határőrvidéket, megkülönbözteté azon részektől, melyek egyedül a háromegy királyság államjogánál fogva tartoznak hozzá, azonban a törvényhozás és kormányzat tekintetében tőle még egészen különválasztvák, mint Dalmáthon és Muraköz. A háromegy királyság területi határa elsőrendű alkatrészei ugyananannak reál, ellenben a másodrendűek reménybeli (virtuális) határát képezik. Ez utóbbi alatt az országgyűlés még a Kvarnerói szigeteket, Istria egyik részét, s a jelenlegi Törőkország azon részeit tekinti, melyek egykor a háromegy királysághoz tartoztak. Az autonómiát illetőleg oly nézetben volt az országgyűlés, hogy a háromegy királyságnak mindenesetre mindazon államügyek tekintetében meg kell tartania saját törvényhozását és teljes kormányzatát, melyekkel minden nemzetnek mint minimummal birnia kell, ha főn akar állni és szervesen tovább fejlődni. Ez oknál fogva a háromegy királyság országgyűlése megtartá a törvényhozást és kormányzatot a politikai, közoktatási, vallásügyi és igazságszolgáltatási ügyekben , valamint a minden folyamodás-foku törvénykezést. Az ekkép korlátolt autonómiát, mint nemzeti létele legkisebb kívánalmát, a háromegy királyság semmi közösségnek sem hozhatja áldozatul, se meg nem oszthatja. Az 186 5

/

6-ki országgyűlés egészben magáévá tette s^2. czikket s azt szintúgy február hó 10-kéről kelt föliratában, valamint ezen országos küldöttség részére kiadott utasításában a Magyarországgal leendő kiegyezés alapjául és kiindulás pontjául jelölé meg. A mi kötelességünk tehát e czikket szintily módon tekinteni a magyar országgyűlés hasonnemü küldöttsége irányában is. Ennélfogva a mi felfogásunk szerint legelőbb is szükséges lenne, hogy a két küldöttség között mindenekelőtt a felhozott két pontra, nevezetesen e háromegy királyság területi határára s autonómiájára nézve a 42. czikk értelmében jőjön létre egyetértés. f