Képviselőházi irományok, 1865. I. kötet • 1-41 sz.

Irományszámok - 1865-40. A horvátügyi országos küldöttség jelentése

XL. SZÁM. 93 február hó 10-kén kelt fölterjesztése, sőt az ezen küldöttségnek adott, s eredetiben ide •/. a. csatolt utasítás is tanúsítják. Midőn a háromegy királyság országgyűlése 1861-iki febr. 26-án kelt legfelsőbb leirattal arra hivatott föl, hozná rendbe e királyság államjogi viszonyát Magyarországhoz most, miután az 1848-ki események folytán a két királyság között minden törvényhozási és közigazgatási összeköttetés megszűnt, ezen még mindig fönálló viszonyt az országgyűlés az 1. szakasz 42. czikkében jelölé meg. Ezen még mindig fönálló közösséget Magyarországgal szem előtt tartá a háromegy királyság jelenlegi országgyűlése is, a midőn a háromegy királyságnak az összes birodalomhoz államjogi viszonyaira vonatkozó legfelsőbb királyi előterjesztvény folytán, ebbeli föliratában kinyilatkoztatta O Felsége előtt, hogy a fenforgó államjogi kérdés legczélszerűbben Magyarországgal közösen oldható meg. Itt tehát, hol is a háromegy királyság viszonyáról az összes birodalomhoz van szó, kész amaz e viszonyt azon országokkal, melyekkel ugyanazon egy korona közösségben van, közösen állapítani meg. Azonban e koronaközösség Magyarországgal, fölfogásunk szerint, nem tesz föl szükségképen se egyetlenegy koronázási hitlevelet , se egyetlenegy kormányzatot (közigazgatást) sem. A koronaközösségből a koronázásra nézve csak az következik, hogy a koronázásnak ugyanazon cselekvénynyel kell végbemennie, azaz hogy a közös uralkodónak mind Magyarország, mind Dalmát-, Horvát- és Szlavonország királyává közös koronával egyszerre kell koronáztatnia. Ez pedig föltételezi, hogy a koronázás mindaddig nem mehet végbe, míg az uralkodó, kinek javára a trónörökösödés megnyílt, a magyar korona országai és tartományai illető képviseleteivel oly módon ki nem egyezik, mely kölcsönös egyetértés utján állapittatott meg. A koronázási hitlevelekre nézve pedig az ebbeli közösségből az következik, hogy azoknak, ha Magyarország és a háromegy királyság részére külön léteznének, nem volna szabad egymástól lényegesen különbözniök. Ez oknál fogva a királyság képviseleteinek az oklevelek tekintetében egymással egyetértésbe kellene jönniök és ki kellene egyezniök, a mi, vélekedésünk szerint, tekintettel az érdekek azonosságára, nagyon könnyű dolog lenne. S ha átalán lehetséges volna is némi különbség: az akkor is lehetséges volna, ha a magyar korona mindannyi országai és tartományai részére egyazon oklevélnek kellene kiadatnia. Pedig azt tartjuk, hogy ily különbség nem lenne sikeresen kiegyenlíthető, egyedül az által, hogy egyik ország vagy tartomány érdekei ignoráltatnának és mellőztetnének. így például, ha a háromegy királyság Magyarországgali közös hitlevél esetére azt kívánná, hogy a koronázás előtt, az eddigi koronázási hitlevél 3-ik pontja megállapítása, az ő területi épsége tekintetében, ne csak igértessék meg, hanem tettleg is teljesíttessék: mi azt tartjuk, hogy Magyarország egyetlenegy hitlevél megállapítása esetére se nem tehetné túl, se nem akarná magát egyszerűen túltenni e kivánaton. Ha ez így áll, akkor nem látjuk be, mi oknál fogva kellene megtagadni a háromegy királyságtól a külön hitlevelet, melyben az nemzeti és állami léteiének nagyobb biztosítékát találja; holott van rá példa a múltban, hogy az uralkodók, a Magyarországgal fenállott közösség csorbítása nélkül, a háromegy királyság részére külön hitleveleket adtak volt ki, mely tekintetben elég II. Ulászlóra és II. Ferdinándra hivatkoznunk. Egyébiránt magától értetődik , hogy a nemzet nem tagadhatja meg a koronázást oly uralkodótól, kit az örökösödés rendje szerint megillet a trónralépés, ha kész a törvényes föltételeket teljesíteni. Ily valamire az 1861-iki országgyűlés sem gondolt, midőn42.czikkében azt monda: „hogy a közös királynak a nemzet szabad akaratából kell kóronáztatnia", miután e szavak eredetiben nem a megelőzők-, hanem a közvetlenül következőkre, t. i. a korona és a koronázás azonosságára, nem pedig a koronázandó király személyére vonatkoznak. Azt mondtuk továbbá: hogy a korona közössége nem tesz föl egyetlenegy törvényhozást és egyetlenegy kormányzatot. E helyütt a háromegy királyság múltjára hivatkozunk, melynek különböző időkben különböző összeköttetése vala Magyarországgal, elkezdve a personal-uniotól a meglehe-