Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.
Irományszámok - 1861-20. Tisza Kálmán képviselő határozati javaslata
20-dik szám Határozati javaslat. A közelebb lefolyt tizenkét esztendő súlyos szenvedések kora volt reánk nézve, ősi alkotmányunk eltörültetett s a korlátlan hatalom idegen rendszere nehezedéit reánk. És e nyomasztó rendszert még súlyosabbá tették azok, kik azt ellenséges indulattal, korlátolt fölfogással, s gyakran rósz akarattal kezelték. Bün volt előttük a szabadság érzete, bün volt ragaszkodásunk nemzetiségünkhöz, bün volt még a legtisztább honszeretet is. Országunk erejét kimentették, a nemzet vagyonát jogtalanul elidegenítették, nemzetiségünket üldözés tárgyává tették. Minden nap új szenvedést hozott, minden uj szenvedés egy gyökerét szakasztotta el keblünkben a hitnek, és bizalomnak. Isten úgy akarta, hogy szenvedjünk, de ne csüggedjünk s hűtlenek ne legyünk önmagunkhoz és az általunk következetesen gyakorolt semleges ellentállás egy felöl, s a rósz kormányzat okozta pénz-zavar, tekintély, csatavesztés, s ezek folytán egy tartomány elvesztése, arra bírták végre a tényleges hatalmat, hogy belátva eddigi kormányrendszerének tarthatatlan, czélra nem vezető voltát, az alkotmányos 1 ér felé adjon engedményeket, melyek bár őnalkotmányunkat nem csak vissza nem álliták , hanem azt több sarkalatos részeiben újra megsértek lehetővé tevék a nemzetnek, hogy ősi alkotmányos jogainak egy részét visszafoglalhassa. Megszüntetve a tényleges hatalom az akadályokat, melylyek tizenkét szomorú éven át az országgyűlés tartását lehetetlenné tevék, összejöttünk mi is, mint a magyar nemzet képviselői; de midőn ezen minőségünkben az első lépést tenni akarnók, fájdalmasan kell tapasztalnunk , hogy hazánk némely részeire nézve még ma is fenállanak az akadályok, hogy hazánk királyhágóntúli része, horvát és tótország, valamint a határőrvidék , íiutne és a tenger mellék is még ma is gátolva vannak abban, hogy képviselőiket jog és törvény szerint ide küldhessék. Ily körülmények között törvényeinkhez, alkotmányunkhoz való hü ragaszkodásunk épen úgy, mint hazánk ama nevezetes részei s a magyar koronához tartozó amaz országok iránti testvéries kötelességünk elútasithatatlanul parancsolják; hogy mint addig, még amaz akadályok elhárítva nem leendenek, semmi nemű törvényhozási tényékbe ne bocsátkozzunk. Tekintve azonban a percznek fontos voltát , tekintve azt miszerint lehet, hogy nem lesz egyidőre módunk hazánk ügyében ünnepélyesen nyilatkozhatni, kötelességünknek ismerjük, íélfejteni, az egész világ előtt érthetővé tenni hazánk közjogi állását szemben Austriával, felmutatni a viszonyt, melyben annak az örökös tartományokhoz állania kell, kimutatni annak alkotmányos szabadsághoz és törvényes függetlenséghez vató jógát egy felöl, és meggyőzni a világot arról más felől, hogy hazánk jogszerű helyzete Európának és a civilisatiónak érdekében van, s nyilatkozni végül a megoldásra váró legfontosabb kérdésekben oly czélbol, hogy bebizonyítsuk, miszerint az általunk követni óhajtott politika valóban szabadelvű, hogy bebizonyítsuk, hazánk minden rangú, ajkú, s hitfelekezetü lakóinak , hogy emlékeikről egyperczig sem feledkeztünk meg s, azoknak a teljes jogegyenlőség alapján eleget tenni szándékozunk. A tényleges hatalomnak minden eljárása az october 20 ki diploma s a február 26-ki pátens, melylyeknek alapján az összes birodalmat szegezni, hazánkat abba belé olvasztani akarja, nemcsak törvényeinkkel ellenkezik, hanem egyenesen megtámadja azon államszerződést, mit a magyarnemzet 1723-ban az uralkodóházzal kötött, pedig az s az oltalma alá helyezett régibb s oltalma alatt alkotott, újabb sarkalatos, törvények jelelik ki hazánk törvényes állását, . Őseink, midőn az említett évben Magyarország koronájáranézve a habsburgi ház nöágárais átruházták az örökösödést, ahoz határozott föltételeket kötöttek. Kimondták, hogy Magyarországon is szintúgy, mint az örökös tartományokban az első-szülöttség sora tartassék meg, s ennél fogva mind magyarországban, mind az örökös, tartományokban az uralkodóháznak ugyan azon tagját illesse a trón. Kimondották mind Magyarországra és a magyar korona országaira, mind az örökös tartományokra nézve együtt és viszonyosán az elválaszthatatlan és feloszthatatlan birtoklást, mert sem III. Károly, sem Magyarország, sem az örökös tartományok nem akarták, hogy jövendőben 1 WV*
