Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.

Irományszámok - 1861-20. Tisza Kálmán képviselő határozati javaslata

a fejedelem feloszthassa gyermekei közt tartományait, mint ez korábban gyakran és még I Ferdinánd alatt is megtörtént. De midőn az elválaszthatatlanság és feloszthatatlanság elvét, a birtoklásra nézve megalapították, azt az országiásnak és kormányzatnak sem formájára, sem lényegére ki nem terjesztették, söt ellenkezőleg, világosan kikötötték a 2-ik tczikknek 9-ik §-ban hogy a nöágnak ekképen elfogadott örökösödésére is kiterjesztessék az 1715 évi 3-ik tcziknek rendelete, mely szerint a nemzet biztositatik, hogy a fejedelem Magyarországban soha másként országlani s kormányozni nem fog, mint az országnak alkotott és jövendőben alkotandó világos törvényei szerint. Kikötötték határozottan azt is, hogy a király az ország jogait, szabadságát, törvényeit köteles leend.mindenkor megtartani, uralkodásra léptekor magát megkoronáztatni,királyi hitlevelet kiadni s a koronázási hitet letenni. A sanctio pragmatica tehát mely alatt hazánkra nézve soha mást mint az 1723-diki törvényekben lefektetett két oldalú szerződést érteni nem lehet. Magyarország önállását s függetlenségét világosan föntartotta, a nemzet ezen jogához minden időben szorosan ragaszkodott, s ezen föltétel mellett szállott a magyar korona minden magyar királyra, ki a sanctio pragmaticának megkötése óta, Magyarország trónjára lépett. Csak II. József császár volt Ill-ik károly maradékai közül, ki magát megnem koronáztatta, s uralkodott absolut hatalommal, de Magyarország törvényes királyának élnem ismertetett s nemcsak törvényhozási s közigazgatási rendeletei, miket élete végnapjaiban maga is visszavont, hanem a magánosok részére kiadott adomány-levelei s privilégiumai is törvény által érvényteleneknek nyilvanitattak, mint ezt az 1790. évi 32-ik tczikkely bizonyitja. Mária Theresia volt az első Magyarkirály, ki a, sanctio pragmatica erejénél fogva lépett Magyar-ország trónjára. Az ö tronralépte által lépett tehát az először életbe, és midőn a magyar trónt elfoglalta, pontosan telyesitette is azon föltételeket, mikhez örökösödési joga kötve volt; kiadta a királyi hitlevelet, letette a koronázási esküt, söt az 1741-ik 8-ik tczikkeiyben újra biztositotta Magyarországot : hogy az ország jogait, szabadságát, törvényeit szentül megtartja s ünnepélyesen kijelentette hogy Magyarország az örökös tartományok módja szerint soha sem fog kormányoztatni. A második magyar király II. Leopold, ki bátyjának a megnem koronázott II. Józsefnek halála után lépett trónra, kiadván koronázásakor a királyi hitlevelet, s letévén a koronázási esküt, azon fölül külön egy törvény czikkben Magyarország önállását, s függetlenségét még részletesebben biztositotta. Ugyanis az 1790. 10-iktczikkben világosan elismeri, hogy: „ámbár az uralkodóház nöágának az 1723-ik 1. és 2-ik tczikkekben Magyarországra nézve megállapított örökösödése ugyanazon fejedelmet illeti

f kit a meg állapitott örökösödési rend szerint az elválaszthatlanul és eloszthatlanul birandó örökös tartományokban illet az uralkodás, Magyarország mind azon által szabad ország s egész országlási formájára nézve független és semmi más országnak vagy népnek lekötve nincs, hanem saját önállással s alkotmánynyal bír, s abban a király csak az országnak saját törvényei szerint nem pedig a többi tartományok módjára országolhat és kormányozhat." És egy másik törvényben az 1790. évi 12-ik tczikkben elismeri azt is: „hogy Magyarországban a törvények alkotásának, eltörlésének, s magyarázásának joga a törvényesen koronázott királyt és az országgyűlésre törvényesen összesereglett, országos rendeket közösen illeti, s ezen jogotaz országgyűlésen kivül gyakorolni nem lehet." A végrehajtó hatalmat pedig a „fölség csak a törvények értelmében gyakorolhatja." A törvények ezen szavai s a fejedelemnek ily határozottan világos elismerése után lehet e Magyarországnak alkotmányos önállásán kétkedni ? Első Ferencz ki édes atyja ulán a magyar koronát öröklötté, nemcsak a királyi hitlevélben biztositotta a nemzet jogainak, szabadságának s törvényeinek megtartását, hanem későbben is uralkodásának 33-ik évében, az 1825-ik évé 3-ik czikkelyben ujabban kijelentette, hogy a femiemlitett 1790 évi 10-ik tczikk rendeletét szorosan megfogja tartani s nyiltan elismerte, hogy az adó és katona állitás kérdéseit az országgyűléstől elvonni, s az országgyülésileg megajánlott adót országgyűlésen kivül soha semmi szín alatt felemelni nem lehet. Hasonló biztosításokat adott a nemzetnek V. Ferdinánd is királyi hitlevelében, söt még bővebbeket, azon törvényekben, miket 1848-ben szentesített, mely törvények legsarkalatosbjai semmir egyebet nem tartalmaznak mint a kormányzatnak a korigényeihez módosítását, nem uj jogokat szerzett általuk a nemzet csak tisztábban korszerűbben állította össze azokat. A sanctio pragmatica nem egyszerű diploma, nem octro_, rozott adomány vagy igéret, hanem költsönös egyezkedés folytán kötött alapszerződés, melyben egy részről őseink a habsburgi ház nöágának javára ünnepélyesen lemondottak azon jogról, hogy a habsburgi ház fiágának kihaltával szabadon választhassák királyukat, más részről III. Károly, ki a nemzet ezen szabad választási jógát 171ő-ben is a 3-ik czikkelyben nyiltan elismerte, a nemzet részéről kikötött folté

1 elek teljesítését, az ország önállásá-