Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.
Irományszámok - 1861-47. Fölirás
0r riae) nevez a törvény, tartozik a trón megüresedésének napjától számítandó hat hónap alatt magát törvényesen megkoronáztatni, s ezen időközben is csak az ország alkotmányával egyezöleg kormány ózhat. Magyarország az 1790-dik évi 10 dik törvényczikk szerint szabad ország, s kormányzatának egész törvényes alakzatára nézve független, semmi más országnak vagy népnek lekötve nincs (nulli alteri regno aut populo obnoxium); hanem önállással és sajátalkotmánynyal bir, mely szerint törvényesen koronázott királya által saját törvényei szerint kormányozandó, s igazgatandó (regendum et gubernandum). Magyarországban az 1790 dik évi 12-dik törvényczikk szerint is a törvényalkotási, magyarázási, s eltörlési jog a törvényesen koronázott fejedelmet, és a törvényesen egybegyűlt országgyűlést együtt- s közösen illeti, s ezen jog országgyűlésen kivül nem gyakorolható. A végrehajtó hatalmat pedig Ö Felsége csak a törvények értelmében gyakorolhatja. Magyarországban az 1715-dik évi 8-dik és az 1827-dik évi 4-dik törvényczikkek szerint a közadónak, és bármi egyéb segélyezéseknek, és a katona-ujonczoknak megajánlása, s meghatározása egész terjedelmében az országgyűlést illeti, s attól soha semmi szín alatt, még szükség esetében sem vonathatik el. Országgyűlésen kivül sem adót kivetni vagy felemelni, sem katona-ujonczokat állítani nem szabad. De Felséged, midőn egy részről a sanetío pragmaticában megállapított örökösödési jogánál fogva törvényes megkoronáztatását kivánja, más részről az örökösödési jognak, s törvényes koronázásnak ugyanazon pragmatica sanctioban kikötött feltételeit mellőzi; az absolut hatalommal felfüggesztett magyar alkotmányt, melynek sértetlen fentartása a pragmatica sanctio egyik feltétele, nem teljes épségében, hanem csak némely részéire nézve akarja visszaállítani, s azt kivánja, hogy a nemzet mondjon le alkotmányos jogainak leglényegesebb részéről. Felséged a fejedelmi teljhatalommal kiadott october 20-diki császári diplomát, és február 26-diki pátenst a nemzetnek előleges beleegyezése nélkül önhatalmával tettleg Magyarországra is kiterjeszti, s alaptörvényeknek nevezve azokat, tőlünk is azt kivánja, hogy országgyűlési tanácskozásainkat s határozatinkat mindenben azokhoz alkalmazzuk. Felséged Magyarországot is azon birodalmi tanácsnak hatalma alá rendeli, melyet fejedelmi teljhatalmával Magyarország tudta, s hozzájárulása nélkül felállított. — Az adó és katona-állítás meghatározásának, s átalában a legfontosabb közügyek feletti törvényhozásnak jogát, melyet Magyarország mindég saját országgyűlésén gyakorlott, azon birodalmi tanácsra ruházta át, s nem kérdezve,nem várva a nemzet beleegyezését, egyenesen és határozottan oda utasítja az országgyűlését, hogy a birodalmi tanácshoz haladék nélkül válaszszon és küldjön a pátensben meghatározott számú képviselőket. Ezen legmagasabb rendelkezésekben teljesen mellőztetik a sanctio pragmaticának azon feltétele, miszerint Magyarországot a fejedelem csak az országnak eddig alkotott, s ezután országgyülésileg alkotandó törvényei szerint kormányozhatja, — s nem vétetik tekintetbe a törvény azon rendelete, hogy „Magyarország szabad ország, s kormányzatának egész törvényes alakzatára nézve független, semmi más országnak vagy népnek lekötve nincs, hanem önállással és saját alkotmánynyal bir." — Felséged ezen legmagasabb rendeletek által ősi alkotmányunkat lényegében átalakítja, új törvényhozási rendszert, uj alaptörvényeket octroyroz, s ekkép az öszves törvényhozó hatalmat, mely a fejedelmet és nemzetet együtt s közösen illeti, egyedül maga gyakorolja. Felséged határozottan kijelenti; hogy szentesi tett törvényeinknek egy részét el nem ismeri, jövőre sem fogja elismerni, s azoknak elismerésére magát személyesen kötelezettnek se tartja; — s kijelenti
