Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.

Irományszámok - 1861-47. Fölirás

25 kezletbe bocsátkozni, s a kapcsolatnak fentartása, vagy méltányos átalakitása rajtunk nem múlik. De ha Horvátország tőlünk végkép el akar szakadni, s az osztrák tartományok sorába lépve , azoknak törvényhozása, s kormányzata alatt akarna állani, mit azonban a horvát nemzet alkotmányos érzelmeinél fogva lehetőnek nem tartunk, mi azt nem gátolhatnánk, — hanem törvényesnek s alkotmányosnak részünkről nem tekinthetjük, s bele nem egyezhetünk; mert jogosítva nem vágyunk szent István koronájának birodalmát szétdarabolni. Fiúménak, s a határőrvidéknek első feliratunkban sürgetett meghivására vonatkozólag semmit nem válaszol ugyan a legmagagasabb királyi leirat, — de kivánatunk tettleg megtagadtatik, a mennyiben a sürgetett meghivatás még most sem történt meg, pedig mind Fiume, mind a határőrvidék törvény szerint kiegészitő részei az országgyűlésnek. Fiume korábban külön territórium volt, s önállással birt. — A sanctiópragmaticát is külön s önállólag fogadta el, sokkal későbben mint Horvátország, s két évvel későbben mint Magyarország. ö Felsége Mária Therézia 1779-ben april 23-kán Fiumét királyi pecsétes levelével ünnepélyesen szabad révpartnak nyilvánítván, azt saját kívánatára Magyarországhoz kapcsolta. A ki rályi levélnek következő szavai : „Urbs haec coinmercialis Fluminensis sancti Viti cum districtu suo tamquam separatum sacrae Regni Hungáriáé Coronae adnexum corpus porro quoque consideretur, atque ita in omnibus traetetur, neque cum alio Buccarano velut ad Regnum Croatiae ab incunabulis ipsis pertinente districtu ulla ratione commisceatur," — világosan bizonyítják, miszerint Fiume nem Horvátország által, hanem egyenesen és közvetlenül kapcsoltatott Magyarországhoz. — Magyarország törvényhozása 1807dik évi 4-dik törvényczikkben hivatkozva Ö Felségének Mária Theréziának fent említett királyi levelére, Fiúménak Magyarországba lett bekebelezését ujabban kimondta, s Fiume kormányzójának a felső táblánál, követeinek pedig az alsó táblánál országgyűlési ülést és szavazatot adott. Ezek fol\tán Fiume mindég Magyarországhoz tartozott, s Horvátországtól és a báni hatóságtól függetlenül Magyarországnak volt kiegészitő része. — Az absolut rendszer, mely minden alkotmányt felfüggesztett, Fiumét is tettleg elszakasztotta Magyarországtól, s azt önhatalmával Horvátországhoz csatolta. De Magyarország visszaköveteli törvényes jogait, s visszaköveteli ezt Fiume maga is, mely — mint közönségesen tudva van, ismételve kijelentette, hogy magát Magyarország kiegészítő részének tekinti, Horvátországhoz jogilag nem tartozik, s ahoz tartozni nem is óhajt, s Magyarországhozi visszakapcsoltatását sürgeti. E kettős kívánatnak váratlan megtagadása, világosan ellenkezik alaptörvényeinkkel, különösen az 1715-dik évi 3-dik törvényczikkelylyel és a királyi hit levelekkel, mik az ország területi épségének sértetlen fentartását biztosítják. A határőrvidékek is kiegészítő részei az országgyűlésének, s az 1848-dik évi 5-dik évi törv. czikk értelmében arra ők is meghívandók lettek volna. De nem csak a törvénynyel, hanem a méltányossággal is ellenkezik az, hogy midőn a birodalom minden népeinek alkotmány adatott, vagy igértetett, — a határőrvidék el legyen zárva az alkotmány jótéteményeinek élvezetétől, s azon honpolgárok, kiket az ország védelmének terhe sokkal súlyosabban nyom, mint másokat, s a katonai rendszernek szükséges szigora is korlátol egyéni szabadságukban, részt ne vehessenek a törvényhozásban, mire a hon más polgárainak jogot ád az alkotmány. Felszólítja Felséged az országgyűlését, hogy Magyarország nem magyarajku lakosainak nemzetiségi jogait biztosító törvényjavaslatok tárgyalásához fogjon. Mindenekelőtt alaptalannak nyilvánítjuk azon vádat, hogy az 1848-diki törvények Magyarország nem magyar ajkú lakosainak nemzetiségi jogait sértették. Sok czélszerü intézkedést állapítottak 7 ^/-