Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.

Irományszámok - 1861-47. Fölirás

HemJ,udjük, aliképen veszélyeztethetné az egyesülés Erdély nem magyar ajkú lakosainak nemzetiségi érdekeit. Hiszen ugyanazon törvény, mely az egyesülést megállapította, Erdélyben is felszabadította a népet; kimondotta az egyenjogúságot, a polgári s politikai jogokat a népnek minden osztályaira, s nemzetiségére kiterjesztette, s az egyesülésnek legelső- következése az volt, hogy azon különbség, mi jogok tekintetében egy részről a magyar, székely és szász nemzet, más részről a román nemzet közöt előbb fennállott, azonnal meglőn szüntetve. Mi Erdély nem magyar ajkú lakosainak nemzetiségi érdekeit szintúgy teljes mértékben fogjuk méltányolni, mint a magyarországiakét. De épen ezért is szükséges, hogy Erdély is a törvény értelmében országgyűlésünkre azonnal meghívassák, s a nemzetiségi érdekek felett velünk együtt tanácskozhassak; mert ha a ki nem egészített országgyűlés, melyhez ők meg nem hivattak, kényszeritett távollétükben, s így minden befolyásuk nélkül rendelkeznék az ö érdekeik felett, sokkal több joggal lehetne majd érvénytelennek mondani ezen rendelkezéseket, mint az egyesülési törvényt, mely az ö jelenlétükben, az ö befolyásuk mellett alkottatott. Azt sem értjük, mik lehetnek a birodalom azon igényei, miket a legmagasabb királyi leirat Erdélyt illetőleg biztositatni óhajt ? Erdély is szent István koronájához tartozik, s Magyarország királyán kivül másnak ahoz jogos igényei nem lehetnek. Horvátországot az 1848-diki törvények sem akarták bekebelezni Magyarországba: hanem azt saját territóriummal biró külön állású társországnak kívánták tekinteni, mely Magyarországgal ugyanazon törvények alatt közjogi viszonyban áll. Magyarország a horvát nemzet jogait 1848-ban sem akarta sérteni, s nem gondolhatta : hogy azon törvények mik az ország alkotmányát az igazság és szabadság érdekében szélesebb alapra fektették, s a testületi kormányzat helyett parlamentáris kormányzatot hoztak be, keserű ér zelmeket, s ellenszegülést idézzenek elő Horvátországban. Magyarország minden jogokat melyekkel maga birt, Horvátországgal is meg osztott. Horvátországnak beligazgatási ügyei már előbb is a magyar kormányszékek alatt állottak; s az 1790-dik évi 58-dik törvény czikk, mely azokat a magyar királyi helytartótanács alá rendelte, egyenesen Horvátország kivánatának folytán lön alkotva. Semmi ujabb viszonyt, semmi szorosabb függést nem állapítottak meg tehát az 1848-diki törvények az által, hogy a testületi kormányzat általános megszüntetésével Horvátország bei-igazgatási ügyeit is a felelős ministeriumhoz tették át. A törvénykezés körében Horvátországra nézve is változatlan maradott a rendes bíróságok hatásköre. A törvényhozás terén szélesebb népképviseleti alapon rendeztetvén az országgyűlés, Horvátországra nézve is népességének arányához képest állapitatott meg a képviselők száma, s ez által annak a törvényi)ozásbani részvéte az előbbihez képest aránylag tetemesen tágult. — A nyelvre nézve semmi ujabb rendelkezést nem tettek az említett törvények. Horvátország követei hajdan latinul szóltak Magyarország gyűlésén; de 1847-dik évben a horvát tartományi gyűlésnek egyenes utasításából kijelentették, hogy jövendőben magyarul fognak szólani, s így Horvátország egyenes beleegyezésével lett egyedül magyar az országgyűlési tanácskozások nyelve. A közigazgatás körében pedig Hor vátországtol nem is kívántatott, hogy a magyar nyelvet használja. Ezek szerint méltán ismételhetjük, hogy Magyarország Horvátország jogait sérteni nem kívánta, s tekintve, hogy annak követei tettleges részt vettek az említett törvények alkotásában, nem is hitte, hogy azok által Horvátország sértve érezhesse magát. Honnan eredtek, s mikóp alakultak az akkori fájdalmas események, — arról egykor az elfogulatlan történelem fog csak ítéletet mondhatni. — Jelenleg azonban kétségtelennek látszik az, hogy Horvátország tágítani kívánja azon kapcsolatot, mi századokon keresztül Magyarországhoz kötötte. Mi sokkal inkább méltányoljuk érdekeit s kivánatait, mint hogy készek ne volnának erre nézve vele bármikor érte-