Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.
Irományszámok - 1861-47. Fölirás
17 mely a polgároknak anyagi érdekeit nem tudja, politikai jogait pedig nem akarja kímélni. Azon absolut rendszer, mely nemcsak Magyarországnak, hanem az örökös tartományoknak is megszüntette alkotmányos szabadságát, keletkezésekor vezérelvül egy eszmét állított fel : az öszves birodalom központosított egységének eszméjét. — Azon statusférfiak, kik ezen eszmét felállították, meg voltak győződve, hogy az egységes nagy Austria, melyet ők ekképen alakítanak, a hatalomnak oly magas fokára fog emelkedni, minőt a birodalom még eddig soha el nem ért. Tervük kivitelében semmi tettleges akadály nem gátolta őket, mert az absolut hatalom szigorú parancsainak az engedelmességet senki meg nem tagadta; eltörlöttek s leromboltak mindent, a mi utjokban állott, fáradságot s pénzt nem kíméltek, s tizenkét év alatt a jövendő nemzedékek jövedelmét is elköltötték. És tizenkét év után a birodalom sem hatalmában, sem terjedelmében nem lett nagyobb, terhei pedig rendkívül sulyosodtak. — Ekkor Felséged maga szüntette meg a czélra nem vezető absolut rendszert; de azon eszmét, melyet vezérelvül az absolut rendszer állított fel, s melynek az minden jogot, minden tekintetet feláldozott, — a központosított egységnek eszméjét, — kiindulási pontul továbbra is fentartotta, s alkotmányos utón kívánja azt valósítani, mit az absolut rendszer mellett annyi évek folytán létrehozni nem lehetett. De nézetünk szerint ugyanazon nehézségek, melyek miatt a központosított egység eszméje absolut rendszer mellett a várakozásnak meg nem felelt, még élesebben fel fognak tűnni az alkotmányos életben. Az absulot rendszernek leghatályosabb eszköze volt a korlátlan hatalom, mely mind a törvényhozás terén, mind a végrehajtás körében föltétlen engedelmességet követelt, s mely ellen felszóllalni sem volt szabad. — Ily hatalmat pedig alkotmányosság mellett gyakorolni nem lehet. — Minden országnak vannak saját emlékei, szokásai, reményei, és óhajtásai, melyek előtte szentek, s melyeket az absolut rendszer nyomása alatt kénytelen volt keblébe fojtani; most azonban, midőn joga van szót emelni hazája érdekében, ki fogja azokat mondani. — Terjedni fognak ezen érzelmek és eszmék, s mivel a központositott egység nagy részt ellentétben áll az egyes országok múltjával, melyre azok kegyelettel pillantanak vissza, és azon reményekkel, miket a jövendőre nézve táplálnak keblükben, a központositott egység gyakorlati kivitele nemcsak ellenkező érzelmekre , de a köztanácskozások folyamában ellenmondásra, és tetemes nehézségekre fog találni. — Fejedelmi teljhatalmú kényszerítés pedig és az alkotmányosság oly ellentétek, melyek együtt még fogalomban sem állhatnak meg. Meg vagyunk győződve, hogy oly országok között, melyeknek szokásai, érdekei, történelmi múltja és közjogi állása annyira különbözők, a központositott egységnek létrehozása alkotmányos utón lehetetlen. Ha tehát Felséged birodalmát szabadnak, s valódilag [erősnek óhajtja; nem kényszeritett egység, hanem a népeknek szabad akaratából származott kölcsönös egyetértése által érheti el azt, és e czélra a központositott egységnek elméletileg talán kecsegtető , de gyakorlatilag nem létesíthető eszméjét kiindulási pontul nem választhatja, — Nem Felségednek, s uralkodó házának, nem az örökös tartományoknak, vagy a birodalomnak valóságos érdekeivel ellenkezik a mi alkotmányos önállásunk, és 1848-ban alkotott tőrvényeink. — Nem azért tagadtatik meg a magyar alkotmány teljes visszaállítása, nem azért vétetik el tőlünk az adó és katona- állitás meghatározásának gyakorlatilag is mindig fennállott kétségtelen joga, mintha ezek a birodalom kormányzatát gátolnák, s Austriának nagy hatalmi állásával meg nem férnének. Nagy hatalom volt Austria akkor is, midőn Magyarország saját országgyűlésén ajánlotta meg a pénzt és katonát;.oly hatalom volt, melyet a szerencsétlenségek hosszú sora sem volt képes megtörni; s midőn a birodalom legnagyobb részét elfoglalta már a diadalmas ellenség, s a magyar 5
