Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.

Irományszámok - 1861-47. Fölirás

4f£ igazságos az egyesülés ? — Nem fogja-e azt az ország oly súlyos csapásnak tekinteni, mely által attól fosztatott meg, mi előtte a legszentebb volt ? — Fogja-e szívesen védni és támogatni azon álla. pótot, melyet keserű érzelmekkel tűr ? Nem fog-e örülni minden veszélynek, minden bajnak, mely az egészet- fenyegetve neki reményt nyújt, hogy talán szabadulhat azon lánczoktól, mik akaratja ellen másokhoz kötötték ? Erős és hatalmas volna-e a birodalom a népnek ily érzelmei mellett ? — És azon szorosabb, de kényszerített kapcsolat mellett, mely az országban ily érzelmeket támaszt, jobban és könnyebben lehetne-e kormányozni, mint a tágabb, de önkéntes egyesülés mellett, mely senkinek nem fáj, s melyet a nemzet jogaival s alkotmányával megférönek tekint'? Mi a sanctio pragmatieában kimondott kapcsolat mellett, közös fejedelmünk alatt, az örökös tartományok népeivel testvéri szeretetben, és egyetértésben óhajtunk maradni, méltányosság szerint osztozva velük bajban és teherben. De törvényeinknek, s törvényes önállóságunknak terjes épségben tartása mellett is megtörténhetik ez a nélkül, hogy az állam czéljai, s teljes biztossága legkisebb veszélynek kitétetnének. — Miért kívántatnak tehát tőlünk oly áldozatok, miket hoznunk nem szabad ? — miért követeltetik, hogy alkotmányunk felforgatásával jogainkról lemondjunk , s megtagadjuk kegyeletünknek legszentebb tárgyait ? — miért történik mindez a nemzet előleges beleegyezése, sőt megkérdeztetése nélkül parancsolólag épen azon pillanatban, midőn Felséged a legmagasabb leiratban azt igéri, hogy „Magyarország mind személyekre, mind a kormányzat rendszerére s alakjára nézve az ország alkotmányának megfelelő módon fog kormányoztatni", — s kijelenti, hogy „nem szándéka a szent István koronájához tartozó országokat a birodalomba beolvasztani?" — Miért akarják érdekeinket, s óhajtásainkat az örökös tartományok érdekeivel egyenes ellentétbe állítani, s a szeretet és egyetértés helyett, mely egyedül képes tartósan és biztosan egyesíteni, . . . miért akarják a féltékenységnek, keserűségnek, sőt talán a gyülölségnek magvát elhinteni azon népek között, melyek multjoknál és helyzetüknél fogva nem arra hivatvák, hogy egymásnak ellenségei legyenek, — hanem arra, hogy békében és szeretetben, egymástól függetlenül védjék és támogassák egymást minden időben ? — Miért akarják az országot azon hitre kényszeríteni, hogy azok után, mik ily módon történtek, nincs többé mit vesztenie . . . ? Kényszerített egység nem teszi erőssé a birodalmat. Az egyes országoknak sértett önérzete, s a kényszerítésből származott keserűség szétválási, sőt talán végelszakadási vágyakat ébresztenek, s e miatt a birodalom akkor lesz majd leggyöngébb, midőn összes erejére, s népeinek egész lelkesedésére legtöbb szüksége volna. A mely birodalom egységét csak fegyveres erővel lehet fentartani, annak nagy-hatalmi állása felette kétséges, s a veszélynek óráiban épen nem biztos. Az ország politikai jogainak csorbítása mindig igazságtalan, mindig fájdalmas érzelmeket, s elégületlenséget szül. — Oly hatalom, mely rendezett viszonyainál fogva képes a honpolgároknak anyagi jólétet nyújtani, — egy időre legalább kevesebb koczkáztatással teszi az ily lépést; mert az anyagi érdekek kielégítése sokaknál legalább enyhíti a veszteséget, — ámbár még az ily hatalom is helytelenül cselekszik, midőn az ország jogait sérti. De havaiamely hatalom akár hibából, akár szerencsétlenségek folytán oda jutott, hogy az anyagi jólét emelésére csak igen keveset tehet, sőt az állam fentartására a súlyos terhek alatt majdnem már kimerült honpolgároktól ujabb s ismét ujabb anyagi áldozatokat kénytelen kívánni: — nem jár el czélszerüen, midőn a nemzet érzelmeit a politikai jogok csorbításával is sérti; mert a súlyos terhek azon meggyőződés mellett, hogy a politikái jogok biztossága is veszélynek van kitéve, még sulyosbakká válnak, — a méltó kesei'üség érzete lehangol minden áldozatkészséget, s elfojtja a bizalmat azon hatalom iránt,