Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.

Irományszámok - 1861-47. Fölirás

• l - j$f%-> annak alapelveit felforgatják, és Magyarország történelmében csakugyan példátlanok. A mi pedig a legmagasabb királyi leiratban megemlített rázkodtatásokat illeti: — engedje Felséged tisztelettel megjegyeznünk, hogy azokat nem az 1848-diki törvények okozták; hanem azon törvényeknek meg nem tartása, és azon akadályok, mik a törvények teljes végrehajtását gátolták. Mi módon alakultak ezen akadályok: azt, — nem akarván a múlt idők fájdalmas emlékeit ujabban felidézni, — Felséged legmagasabb személye iránti mély tiszteletből elhallgatjuk. Ha visszatekintünk azon kornak eseményeire : feltűnő az, hogy midőn 1848-ban a mi alkotmányunk bővebb kifejtést nyert a fejedelem által is szentesitett törvényekben, ugyanakkor ugyanazon fejedelem az örökös tartományoknak is adott alkotmányt. — Ezen alkotmány oetroyrozott volt, nem foglalta magában azon elkülönözósi irányt, mi vádképen a mi törvényeink ellen felhozatik; — még a cseh korona országai sem nyerték vissza azon önállást, mely őket históriai multjoknál, s egykor erőhatalommal széttépett jogaiknál fogva megillette volna : — és mégis csak hamar elvétetett az örökös tartományoktól is azon oetroyrozott alkotmány, melynek alapelveit a fejedelmi hatalom állapította meg. — Ha tehát azokban hiány volt, a hiánynak a népek okai nem voltak. — Ott is történtek rázkódtatások, ott is behozatott az absolut rendszer. Sőt még Horvátország is, mely fegyvert fogott az 1848-diki törvények ellen, — velünk s a többi tartományokkal hasonló sorsban részesült. Megfosztatott alkotmányos jogaitól, s az absolut rendszer egész súlyát csak ugy érezte, mint mi. Pedig a vád, mely az 1848-diki törvények ellen nézetünk szerint alaptalanul felhozatik, — Horvátországot csak távolról sem érintheti. A rázkódtatások tehát, a veszélyek, és az absolut rendszer, mely behozatott, nem az 1848-diki magyar törvényeknek voltak következései, miután az absolut rendszer ott ís behozatott, hová a magyar törvény ki nem terjedett, — sőt még ott is, hol azon törvények ellenszegülésre találtak. Azt mondja a legmagasabb királyi leirat: hogy Felséged — „királyi teljhatalmával biztosította Magyarország alkotmányának feltételes visszaállítását; tettleg visszaállította a megyei [rendszert, és a törvényes magyar kormányszékeket; — de egyszersmind öszhangzásba akarja hozni Magyarország közjogi állását a birodalom minden országait egybeíüzö felbonthatlan kapcsolattal, s a birodalom nagyhatalmi állásával, mit az 1848-diki törvények mellett, melyek a többi tartományoknak s az összes birodalomnak jogait sértik, eszközölni nem lehetne." Alkotmányunk visszaállítására nézve lehetetlen biztosítékot látnunk azon módban, melylyel ezen igért visszaállítás megkezdedett. Az ősi megyeirendszer csak félig állíttatott vissza; hatásköréuek legnagyobb része idegen tisztviselőknek kezeiben hagyatott, kik most is az absolut rendszer önkényes hatalmával járnak el. — Erőszakkal hajtják be az adót, melyet az országgyűlés soha meg nem ajánlott; kényszeritik a hatóságokat, tisztviselőket, és egyes polgárokat, hogy ugyanakkor, midőn az alkotmány visszaállitottnak mondatik, az alkotmány alaptörvényei ellen cselekedjenek. És e törvényellenes eljárásnál eszközül használtatik még a rendes katonaság is, melynek pedig szebb és magasabb rendeltetése van, mit a legnehezebb időkben is hiven és vitézül teljesített, s melyet az ilynemű szolgálattól megkímélni, az állam érdekében állott volna. A polgárok egy része, névszerint az absolut rendszernek minden itt lakó, vagy tartózkodó régi vagy ujabb tisztviselői, az absolut hatalom törvény ellen kiadott rendelete által, kivétetnek az ország törvényeinek s bíróságainak hatalma alul nemcsak hivatalos, hanem minden büntényi, — s más egyéb viszonyaikra nézve is. S valóban a köz törvényhatóságoknak ennyire megzsibbasztott és bonyolódott hatásköre mellett, csak egyesek erélyének, s a várni és tűrni tudó nép