Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.

Irományszámok - 1861-47. Fölirás

ÍJ Egyébiránt ha az említett 1847/48-diki törvények ujabb jogokat teremtettek volna is; ha nem-csak alakjában, hanem lényegében is újra alkották volna Magyarország közjogát : joggal követelhetnénk, — a mint követeljük is, — mindazt, a mi azokban foglaltatik. Mert ezen törvényeket az alkotmányszerü törvényhozó hatalom — a fejedelem és nemzet egyesült akarata — hozta létre; kötelezők tehát azok mindaddig,mig a fejedelem és nemzet egyesült akaratából ismét módositva, vagy eltörölve nem lesznek. Azt állítja a legmagasabb leirat : hogy „a személyes uniónak életbe léptetése az 1848-diki törvények által lön megkísértve, s hogy ezen kísérlet ellenmondásban áll a törvények bevezetésében foglalt azon nyilvánítással, miszerint a koronának egysége, s Magyarországnak az öszves birodalom iránti kötelezettségei sértetlenül hagyandók." De a személyes uniót nem az 1848-diki törvények hozták be; hanem az a sanctio pragmatieának világos értelmében mindig fenállott, s nem ismerünk törvényt, mely a szorosabb reál-uniót valaha meghatározta volna. Az 1848-diki törvények idézett bevezetése megemlíti ugyan Magyarországnak a pragmatica sanctio által vele válhatatlan kapcsolatban álló tartományok iránti törvényes viszonyait; de ezen törvényes viszonyok, és a personál-unió legkisebb ellentétben sincsenek egymással; mert mi csak azon viszonyokat ismerjük törvényeseknek, mik — a mint kifejtettük — a sanctio pragmaticában megállapított personál-unióból származnak. Meg van ezen felül az 1848-diki törvények bevezetésében világosan említve az ország önállósága és függetlensége iá; de azon nyilvánítás, melyre a legmagasabb királyi leirat hivatkozik, miszerint — „Magyarországnak az öszves birodalom iránti kötelezettségei sértetlenül hagyandók" a mondott bevezetésben sehol elő nem fordul. Azt is állítja a legmagasabb királyi leirat: miszerint — ,,az 1848-dik évi törvényeknek foganatosítása már az első félévben feltárta mind azon veszélyeket, melyek az országot és az öszves birodalmat fenyegetik az által, hogy a birodalom közös érdekeinek megőrzése és fentartása, a közjognak és Magyarország történelmének mellőzésével, a személyes-unió korlátolt körére szándékoltatott szoríttatni, s hogy ezen elkülönözés veszedelmes rázkódtatásokat idézett elő, melyek Magyarország alkotmányos intézményeitől eltérő közií/azfjatási rendszer alkalmazását tevék szükségessé." Sem a közjog, sem Magyarországnak történelme nem mellőztetett az 1848-diki törvények alkotásával; sőt épen az emiitett törvények emelték a magyar közjogot azon kifejlettebb állásra, melyen Európa más népeinek közjoga jelenleg áll. Emelték pedig lényegében az által, hogy a hűbéri viszonyokat megszüntették, a jogegyenlőséget megállapították, s minden polgári és politicai jogokat minden osztályokra kiterjesztettek; — formájában az által, hogy parlamentáris kormányt hoztak be, s kormányszékek helyett felelős ministeriumokat állítottak. — Magyarország történelme pedig miben mellőztetett az említett 1 örvények alkotása által? — Hiszen a történelemben épen nem példátlan az, hogy a nemzet saját institutióit s közjogi törvényeit, a kor igényei szerint, alkotmányos utón fejedelmével egyetértve változtatja; s ha minden ily változtatás az ország történelmének mellőzése volna, ezen vád szint ugy érhetné az ország azon törvényeit, melyek Magyarország koronáját a habsburgiház íiágának elsö-szülöttségi joggal átadták, — és azokat, melyek mellett a nö-ág örökösödése megállapittatott, mert ezen törvények által is lényeges változások tétettek Magyarország közjogában. Ellenben a legmagasabb királyi leiratban foglalt octroyrozások, melyek által Magyarország alkotmánya absolut fejedelmi hatalommal átalakittatik,—a lényeges alaptörvények császári dijilomával és pátenssel cseréltetnek fel, s mind ez visszaállított ősi alkotmánynak neveztetik, nemcsak ellenkeznek a közjoggal, hanem 3* y//