Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.
Irományszámok - 1861-47. Fölirás
a nádori hatalom sértetlenül maradjon; kikötötték azt is, hogy az együtt uralkodás által az 1723-dik évi 1-sö és 2-ik törvén)?czikkekben megállapított elválhatlanság, és másoknak örökösödési jogai csorbát ne szenvedjenek; az ország jogai, törvényei, szabadsága fentartassanak; az ország ügyei a törvények értelmében kormányoztassanak, s Ö Felsége a legfőbb királyi hatalmat, és királyi jogokat, (jura majestatica) melyek törvény szerint csak a koronázott királyt illetik, ne gyakorolhassa. Ha Magyarország alkotmányos önállással nem birt volna, ha törvény szerint nem a nádort illette volna a kiskorú magyar királynak gyámsága : nem lett volna szükséges ezen törvényczikket alkotni; mert a gyámság, mind természet szerint, mind az örökös tartományokban fennállott törvény szerint, az édes atyát illette volna. De épen azért, mert Magyarország közjogi állásában teljesen el volt a többi tartományoktól különözve, — épen azért, mert reál unió nem létezett, — külön törvény által kellett arról intézkedni, hogy az édes atya Magyarországra nézve saját gyermekének gyámságától el ne távolittassék, Azon kivételes intézkedés, mit e részben tettek az ország rendéi, teljes épségben hagyta, sőt ujabban megerősítette a nádori hivatal gyámsági jogait; nemcsak az által, hogy kivételes volt, és azon egyetlen esetre szorítkozva tiltakozott minden abból vonható következtetés ellen; de azért is, mert a nádori jogok sérthetlenségét világos szavakban kimondotta. A kiskorú örökös magyar királynak gyámsága tehát jövendőben is a nádort illetvén, kétségtelenül állanak mindazon következtetések, miket mi ezen körülményből első feliratunkban a reál-unió ellen felhoztunk. Tisztelettel megjegyezzük továbbá azt is: hogy az idézett 1741-dik évi 4-dik törvényczikk elősorolja ugyan élőbeszédében Ö Felségének, a felséges császárné férjének, jeles érdemeit, nyolcz évig Magyarországban viselt helytartóságát, a harczmezőn bizonyított vitézségét, s a. magyar nemzet iránt több ízben tanúsított szeretetét; megemlíti őseinek jeles érdemeit; elmondja, hogy öt, mint férjet, Isten és a természet felséges neje gondjainak részesévé rendelte; s ezeket okok gyanánt előre bocsátva mondja ki az egyhangúlag, önként, és szabadon történt megválasztást; de hogy ezt az ország oly czélból tette volna, hogy „Magyarország kormányzata a birodalom többi részeinek kormányzatától el ne különittessék", és hogy „a gyámság azon világos feltétellel ruháztatott az édes atyára, miszerint az Magyarországot a birodalom többi tartományaival együtt közösen kormányozhassa", — mint ez a legmagasabb királyi leiratban állíttatik,— azt az emiitett törvény csak egy szóval sem mondja, s a kormányzat közösségének megemlítése sem fordul abban elő; sőt épen az által, hogy az emiitett törvény 5-dik és 6-dik szakasza világosan kiköti , miszerint a kormányzás Magyarország törvényei szerint vitessék , s az országnak jogai, törvényei, szabadsága sértetlenül fentartassanak, a többi tartományokkali közös kormányzás eszméje is ki van zárva. Mindezeket részletesebben azért soroltuk elő, hogy a legmagasabb leiratnak ellenvetéseire felelve, ujabban kimutassuk első feliratunkban Felségedhez felterjesztett, és a legmagasabb leiratban határozottan megtagadott jogos kivánatinknak alaposságát, melyet •A legmagasabb leiratnak ellenokai, s az abban előforduló idézeteknek hosszú sora semmi részben meg nem gyengítettek; és hogy kimutassuk, miszerint az ország jogai nem 1848-ban vették eredetüket, hanem azok lényegükben régiebb törvényeink szerint is csakugyan fennállottak. Az 1847'48-diki törvények csak ujabb, világosabb; és határozottabb alakot adtak a nemzet jogainak, tisztába hozták, s a kor igényeihez alkalmazták, miket az ország évek, sőt századok óta, mint alkotmányának s törvényeinek szelleméből szorosan következőket, folyvást sürgetett; de a nemzet és fejedelem közötti viszonyokat illetőleg lényegben ujabb jogokat nem teremtettek.
