Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.
Irományszámok - 1861-47. Fölirás
meg : hogy Felséged Magyarország fölött tettleg nem a sanctío pragmaticának teljes értelmében kivan uralkodni. Senki nem vonhatja kétségbe, miszerint a sanetio pragmaticában megállapított nöági örökösödésnek egyik aiapföltétele az : hogy Magyarország saját törvényei szerint kormányoztassák. — Ugyanazon czikk, mely a trónöröklést az uralkodó ház nőágára átruházza, elsorolván az örökösödés rendét és módját, a 9-ik szakaszban határozottan kijelenti : hogy „a fentebbi szakaszokban elfogadott nöági trónörökösödésre is kiterjesztetik az 1715-ik évi 3-ik czikknek rendelete." Ezen 3-ik czikk pedig 1-ső szakaszában világosan kimondja : hogy „az ország Karai és Rendéi fölött Ö királyi Felsége máskép nem akar uralkodni s kormányozni, mint Magyarországnak eddig hozott, vagy jövendőben országgyülésileg hozandó saját törvényei megtartásával." — 2-ik szakaszában kimondja azt is, hogy : „Magyarország a többi tartományok módjára nem kormányoztathatik." Magyarország királyát tehát nem csak a koronázáskor kiadott királyi hitlevél, s letett fejedelmi eskü, hanem a sanetio pragmatiea is kötelezi az ország törvényeinek megtartására. Kiterjed e kötelezettség a koronázás előtti időszakra is. Azon fejedelem, kinek a megállapított rend szerint az örökösödés megnyílt, hat hónapnál tovább nem halasztható koronázásáig is csak az alkotmány értelmében kormányozhatja az országot, mint ezt az 1790-ik évi 3-ik törvényezikk világosan rendeli. Váratlan volt tehát előttünk Felséged legmagasabb leiratának egész tartalma. — Felséged a sanetio pragmaticának ellenére absolut hatalommal függesztette fel alkotmányunkat, s törvényeinket, és ezen absolut hatalmú felfüggesztést most sem akarja megszüntetni. Alkotmányunknak csak töredékeit igéri vissza, elvonva tőlünk a leglényegesebb jogokat. Alaptörvényeinket önhatalmával eltörli, s azok helyébe császári diplomát és pátenst állit, miket általunk is alaptörvényeknek kivan tekintetni. Felséged azt követeli tőlünk, hogy a birodalmi tanácsba, mely befolyásunk nélkül absolut fejedelmi hatalommal alakíttatott, képviselőket küldjünk, s a törvényhozási jogot, melyet nemzetünk eddig saját országgyűlésén gyakorlott, legfontosabb érdekeinkre nézve a "birodalmi tanácsnak adjuk át; — mondjunk le az országnak azon jogáról, hogy saját adója és katonasága fölött saját országgyűlésén határozhasson, s e részben is vessük alá magunkat a birodalmi tanácsnak. Felséged országgyülésileg alkotott s királyi szentesítéssel megerősített törvényeink egy részét,-és pedig fölötte lényeges részét el nem ismerve, meghagyja nekünk, hogy azokat módosítsuk, s illetőleg töröljük el; hanem előre kijelenti, hogy azon törvényeket jövendőben sem fogja elismerni, s ez által Felséged a Magyar alkotmánynak, s átaljában minden alkotmányosságnak azon alapelvét, hogy a szentesitett törvények csak az öszves törvényhozás által töröltethetnek el, teljesen mellőzve, az ország törvényhozó hatalmát tettleg megsemmisíti, Felséged az országgyűlés azonnali kiegészítését megtagadja, és mégis aii kívánja tőlünk, hogy e ki nem egészített állapotban mondjunk le az ország jogainak lényeges részéről, alakítsuk át alkotmányunkat, fogadjunk el octroyrozott rendeleteket alaptörvény gyanánt, készítsünk törvényeket a legfontosabb közjogi kérdések fölött, s tegyük mindezt távollétében, s egyenes mellőzésével a meg nem hívottaknak, kiket az ország jogai szintúgy illetnek, mint minket. Sőt azt is kijelenti Felséged, hogy az országgyűlés majd csak akkor lesz kiegészíthető, ha mindezek általunk már előlegesen teljesítve tesznek. — Mindezek oly alkotmányellenes lépések, melyek a sanetio pragniaticát lényegében támadják meg, mellőzve mind azt, mi abban, mint alapszerződésben, a nemzet biztosítására fol'ételképen határozottan kiköttetett, s alig hagyva meg egyebet, mint az uralkodó háznak örökösödési jogát. A legmagasabb királyi leirat, elismerve, hogy a múlt évi october 20-án kiadott császári diploma tartalmánál fogva az adó
