Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.
Irományszámok - 1861-47. Fölirás
T-ik szám. JL' \M 1 1 J. wMt '^3 • Felséges Császár és Király! Midőn az absolut rendszernek tizenkét éven át reánk nehezedett uralma megszakadt, hittük, hogy véget értek szenvedéseink, s bizton reményletttik, hogy azok utófájdalmait enyhitendi majd az idő, s a károkat, miket ama súlyos rendszer fonák eljárása nekünk, és az egész birodalomnak okozott, helyre pótolandja ismét a nemzet meg nem tört ereje, ha azt ujabb megtámadások többé nem rongálják. Nem valánk ugyan aggodalom nélkül, látva, hogy a közigazgatás terén tett legmagasabb intézkedések nagy részt nem alkotmányszeriiek. De reményiettük, hogy ha majd az országgyűlés öszvehivatik, s kifejti az ország jogos kivánatait, Felséged az alkotmányosság ösvényén tovább haladva, méltánylani fogja, mit a nemzet igazság és törvény alapján kér; teljesen meg fogja szüntetni az absolut rendszernek minden törvényellenes maradványait; s végre a fejedelem és nemzet együtt fognak állani az alkotmányosságnak törvényes terén. Az országgyűlés öszvehivatott, s mi legelső kötelességünknek tartottuk Felséged előtt tiszteletteljes őszinteséggel kifejteni mindazokat, mik az alkotmány teljes visszaállítására, s ez általa nemzet megnyugtatására törvény szerint múlhatatlanul szükségesek. Szólottunk a nemzet nevében azon fejedelemhez, ki a törvényes trónörökösödés jogán Magyarországnak törvényesen koronázott királya kivánt lenni; s mivel láttuk, hogy már az előleges lépéseknél is nagyrészt mellőztetik a törvények rendelete, kötelességünk volt elmondani, hogy a trónörökösödés jogát, és a koronázást minő feltételekhez köti azon állami alapszerződés, mely Magyarország trónját az uralkodó háznak általadta. Nem mi szabtuk ezen föltételeket, nem most először kívántatik azok teljesítése. Felséged eldödei ugyan ezen föltételek mellett voltak Magyarország koronázott királyai; Felségedet Magyarország trónja ugyanazon államszerződés alapján illeti, mely e föltételeket meghatározta. Felterjesztésünkben nem kértünk mi engedményeket, nem hoztunk javaslatba ujabb törvényeket jogaink biztosítására. Csak azt kívántuk, hogy a sauetio pragmatica egész terjedelmében, minden föltételeivel, s viszonlagos kötelezettségeivel együtt szorosan megtartassák, ősi alkotmányunk, országgyülésileg alkotott törvényeink, miket a hatalom szava felfüggesztett, ismét visszaállíttassanak, s a törvények-magyarázásának, módosításának, vagy eltörlésének joga az országgyűléstől semmi részben el ne vouassék. Egy szóval azt akartuk, hogy a törvényesség s alkotmányosság ne félig, hanem egészen és csonkítás nélkül lépjen az absolut hatalom helyébe. Felségednek f. évi július 21-röl hozzánk bocsátott legmagasabb leirata határozottan megtagadta jogos kivánatainkat, s mi e leiratnak egész tartalmából, és szelleméből fájdalmasan győződtünk 1
