Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.

Irományszámok - 1861-37. Magyarországnak országgyülésileg egybegyült Főrendeinek és Képviselőinek felirata

0f, 3 kit a megállapitott örökösödési rend szerint az elválaszthatlanul és el oszthatlanul birandó örökös tartományokban illet az uralkodás, Magyarország mindazonáltal szabad ország s egész országlási formájára nézve független, és semmi más országnak vagy népnek lekötve nincs, hanem saját önállással s alkotmány nyal bir, s abban a király csak az országnak saját törvényei szerint, nem pedig a többi tartományok módjára országolhat és kormányozhat." És egy másik törvényben, az 1790. évi 12-ik tczikkben elismeri azt is : „hogy Magyarországban a törvények alkotásának, eltörlésének s magyarázásának joga a törvényesen koronázott királvt és az országgyűlésre törvényesen összesereglett országos Rendeket közösen illeti, s ezen jogot az országgyűlésen kivül gyakorolni nem lehet. A végrehajtó hatalmat pedig a „Fölség csak a törvények értelmében gyakorolhatja." A törvények ezen szavai s a fejedelemnek ily határozottan világos elismerése után lehet-e Magyarországnak alkotmányos önállásán kétkedni ? Első Ferencz, ki édes atyja után a magyar koronát öröklötté, nemcsak a kir. hitlevélben biztosította a nemzet jogainak, szabadságának s törvényeinek megtartását, hanem későbben is, uralkodásának 33-ik évében, az 1825-ik évi 3-ik czikkelyben ujabban kijelentette, hogy a fennemlitett 1790. évi 10-ik tczikk rendeletét szorosan meg fogja tartani, s nyiltan elismerte, hogy az adó és katona-állitás kérdéseit az országgyűléstől elvonni s az országgyülésileg megajánlott adót országgyűlésen kivül soha semmi szín alatt felemelni nem lehet. Hasonló biztosításokat adott a nemzetnek V. Ferdinánd is királyi hitlevelében, sőt még bővebbeket, azon törvényekben, miket 1848-ban szentesitett. A sanctio pragmatica nem egyszerű diploma, nem octroyrozott adomány vagy igéret, hanem kölcsönös egyezkedés folytán kötött alapszerződés, melyben egyrészről őseink a habsburgi ház nöágának javára ünnepélyesen lemondottak azon jogról, hogy a habsburgi ház fiágának kihaltával szabadon választhassák királyukat, másrészről pedig III. Károly, ki a nemzet ezen szabadválasztási jogát 1715-ben is a 3-ik tczikkelyben nyíltan elismerte, a nemzet részéről kikötött föltételek teljesítését, az ország önállásának, függetlenségének, jogainak, szabadságának, törvényeinek föntartását igérte. Az ekkép szabad egyezkedés mellett kötött kétoldalú alapszerződés teljes erejében s minden föltételeivel együtt életbe lépett, minden azután következett koronás királyok által megtartatott, az abban foglalt biztositások ujabban s részletesebben ismételtettek, s a jogszerűen kötött szerződést jogszerű gyakorlat szentesitette. Lehet-e most azon szerződést egyoldalulag megszegni s a nemzettől követelni azon kötelezettséget, mi abban foglaltatik, de a kötelezettség föltételeit mellőzni, vagy hiányosan és csak némely részben teljesíteni? Midőn egyrészről mind a sanctio pragmaticában, mind egyéb törvényeinkben ily világosan ki van fejezve a közöttünk és az örökös tartományok között létező azon törvényes kapocs, mi az uralkodóház ugyanazonosságában áll, vagyis a personalunio: ennél szorosabb kapcsolatnak, a valóságos realunionak nyoma törvényeinkben nincs, sőt a felhozottak kétségtelenné teszik, hogy realunio közöttünk és közöttök nem is létezett, s azt létrehozni Magyarországnak szándéka soha sem volt. Világos ez Magyarország és az örökös tartományok közjogi helyzetének természetéből is. Ha 1723-ban a sanctio pragmatica meg nem köttetik, III. Károlynak 1740-ben történt halálával, minthogy benne a habsburgi ház íiága kihalt, Magyarország szabadon választhatta volna királyát; s ekkor nem lett volna lehetetlen, söt tekintve a nagy befolyást, mit azon korban Francziaország gyakorlott az európai politikára, és tekintve Nagy Fridrik személyességének hatását, tekintve azt is, hogy mind a franczia udvarnak mind Nagy Fridriknek érdekében volt az austriai házat gyengíteni, nem lett volna valószinűtlen, hogy nem Mária Therezia, hanem más választassák Magyarország királyának. Ez esetben Magyarországnak külön királya lévén, a birodalom ugy, mint most van, nem is alakulhatott volna. És ha bármikor megtörténnék, mi ha talán a közel jövőben nem valószínű is, mégsem lehetetlen, hogy a most uralkodó ház nöágban is 1*