Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.
Irományszámok - 1861-37. Magyarországnak országgyülésileg egybegyült Főrendeinek és Képviselőinek felirata
kihal, Magyarország király választási joga a sanctio pragmatica értelmében a nemzetre ismét visszaszálland, s ha akkor Magyarország külön királyt választ, fölbomlik azon állam, melynek egységét az osztrák államférfiak Magyarország önállásának megsemmisítésével akarják most létre hozni. Fölbomlik erőszak nélkül, jogszerűen; fölbomlik azért, mert az egyetlen kapocs, az uralkodó háznak ugyanazonossága, megszűnt. Pedig ha léteznék ezenkivül más kapocs is közöttünk és közöttük, az még fenmaradván, az egész államot összetartaná; valamint például Anglia, Skóczia és Irland között nem szűnnék meg a kapcsolat az uralkodó ház kihaltával, mert azok nem personal-, hanem realunióban vannak egymással. Sőt megtörténhetik a birodalomnak ilykópeni jogszerű felbomlása, a fejedelmi háznak teljes kihalta előtt is. Mert azon sanctio pragmatica, mely az örökös tartományokra nézve megállapíttatott, s azok által elfogadtatott, azt rendeli, hogy Ill-ik illetőleg VI. Károly, és I. József ágainak teljes kihaltával I. Leopold leányait, s azok maradékit, ezek után pedig a fejedelmi háznak minden egyéb ágait illesse az örökösödés első szülöttségi sorban. A magyar trón öröklési törvény, az 1723-dik évi 2-dik czikkely, Károly és József ágainak teljes kihaltával a trón öröklést egyedül I. Leopold maradékaira szorítja, s azt a fejedelmi ház többi ágaira semmi esetben ki nem terjeszti. Ha tehát III. Károlynak, I. Józsefnek és I. Leopoldnak minden maradékai teljesen kihalnának, Magyarország szabadon választaná királyát; az örökös tartományok pedig, az általuk elfogadott sanctio pragmatica értelmében, ugyanakkor a fejedelmi háznak más valamely még fenlevö ágát tartoznának uralkodójukul elismerni. Ez a lényeges különbség is figyelmet érdemlő bizonysága annak, hogy Magyarország, és az örökös tartományok között reálunio nem köttetett Megemlitünk még egy körülményt, mi világosan arra mutat, hogy Magyarország és az örökös tartományok között országlás és kormányzat tekintetében reálunio nem létezett s nem létezhetik. Magyarország törvényei szerint a kiskorú magyar királynak gyámja — az ország nádora; határozottan kimondja ezt a nádori hivatalról 1485-ben alkotott törvények második czikke, melyet az 1681 : l-Ő tcz., az 1715 : 5. tcz., és a sanctio pragmatica megkötése után is az 1741: 9. tcz. és 1790: 5. tczikkek ujabban megerősítettek. Ellenben az örökös tartományokban a kiskorú fejedelem gyámsága annak legközelebbi atyai rokonát illeti. A fejedelem kiskorúsága esetében tehát törvény szerint Magyarországban is más, az örökös tartományokban is más áll az országlás és kormányzat legmagasabb fokán. Lehet-e oly országok közt, melyekben az országlás és kormányzat mind személyzetre, mind rendszerre és formára nézve egymástól annyira különböző, más és szorosabb kapcsolat, mint az uralkodóház ugyanazonossága? Képzelhetö-e ily viszonyok között egyik vagy másik ország közjogi állásának teljes felforgatása nélkül szorosabb reálunio? De tekintsük az örökös tartományok politikai helyzetét, múltban és jelenben. Akkor, midőn a sanctio pragmatica köttetett, az örökös tartományok a német-római birodalomhoz tartoztak, Magyarország pedig annak része soha sem volt. A német-római birodalom eg} 7 es országainak feudális természete annyira különböző volt Magyarországnak nem feudális, semmi más hatalomtól nem függő közjogi állásától, hogy ily különböző jogállású tartományok között más, mint csupán personaluniot létrehozni nem is lehetett volna. Midőn később a német-római birodalom bomladozni kezdett, Első Ferencz 1804-ben a római császársági czim mellé az ausztriai örökös császársági czimet vette föl, de Magyarországra nézve aug. 17-kén kelt ünnepélyes nyilatkozatában kijelentette, hogy e czim fölvétele által Magyarország jogait, törvényeit s alkotmányát legkevésbbé sem kivánja csorbítani, s hogy Magyarország elöbbeni statusjogi állásában továbbra is megmarad. Jelenleg az ausztriai örökös tartományok tagjai a német szövetségnek. A szövetség iránt kötelezettségeik vannak, melyek terhekkel járnak; a szövetség határozatai kötelező erővel birnak minden a szövetséghez tartozó országokban. Magyarország ellenben nem tagja a német
