Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.
Irományszámok - 1861-26. Fölirás
getlen szabad ország akarunk velők, mint önálló független szabad országokkal érintkezni ; csak ezen utón fogjuk érdekeinket és az ő érdekeiket öszhangzásba hozhatni, s határozottan visszautasítunk minden alárendeltséget, minden egybeolvadást, akár a törvényhozás, akár a kormányzat terén, mert ez önállásunk föláldozása volna, mit tennünk merőben lehetetlen. Szükségesnek látjuk tehát ünnepélyesen kijelenteni, hogy mi az országnak állami alapszerződés által, — törvények által, — királyi hitlevelek s koronázási eskük által biztositott alkotmányos önállását s törvényes függetlenségét semmi tekinteteknek, semmi érdekeknek föl nem áldozhatjuk s ragaszkodunk ahhoz, mint nemzeti létünk alapföltételéhez. Ugyanazért meg nem egyezhetünk abban, hogy a közadónak s katonaállitásnak, általában a pénz- és hadügynek kérdései a magyarországgyüléstöl bármi részben elvonassanak. A törvényhozási jogot, valamint mi nem kivánjuk más országokra nézve semmi részben gyakorolni, ugy Magyarországra nézve azt a magyar királyon kivül senkivel mással meg nem oszthatjuk ; Magyarország kormányzatát s közigazgatását a magyar királyon kivül senkitől mástól függővé nem tehetjük s azt más országok kormányzatával nem egyesíthetjük; nem akarunk tehát sem a birodalmi tanácsban, sem valamely birodalmi népképviseletben résztvenni s annak rendelkező hatalmát Magyarország ügyei fölött el nem ismerjük, s az örökös tartományok alkotmányos népeivel csak ugy, mint önálló szabad nemzet más önálló szabad nemzettel, függetlenségünk teljes megóvása mellett, vagyunk hajlandók esetenként érintkezni. Másik lényeges tárgy, mire nézve fölszólalni kötelességünk, az országgyűlésnek kiegészítése. _Se m Erd ély, sem Horvát- és Tótország, sem a határőrvidék, sem Fiume és a Tengermellék közöttünk képviselve nincsenek, mert az országgyűlésre meg nem hivattak , pedig ezek is kiegészitö részei az országgyűlésnek s a törvények világos rendelete szerint meghívandók lettek volna. * A sanctio pragmatica, a kir. hitlevelek s fejedelmi eskük határozottan kimondják, hogy az ország integritása mindenkor sértetlenül föntartandó. De az integritás nem csupán abból áll, hogy az ország területéből semmi el ne szakittassék, hanem az, a politikai integritást is magában foglalja. Midőn tehát a végrehajtó hatalom lehetetlenné teszi, hogy az országnak valamely része, vagy a magyar koronához tartozó valamely ország alkotmányszerüleg részt vehessen az ország legfontosabb politikai működésében, s együtt gyakorolhassa a törvényhozás jogát, az ország politikai integritása van megsértve. A múlt idők szomorú eseményei káros félreértéseket idéztek elő közöttünk és nem magyar nemzetiségű polgártársaink között. Ezen polgártársainknak nemzetiségök érdekében és Horvátországnak közjogi állása érdekében is követeléseik vágynak, miket ignorálnunk nem lehet. de nem is akarunk. El vagyunk határozva mindent elkövetni, hogy a félreértések elháritassanak s teszünk mit az ország szétdarabolása s önállóságának föláldozása nélkül tehetünk, hogy a honnak minden nemzetiségű polgárai érdekben s érzelemben összeforjanak. Óhajtjuk törvényeink azon rendeleteit, mik e részben akadályul szolgálhatnak, közös érdekeink szerint méltányosság alapján módositani, s hogy ezt eszközölhessük, múlhatatlanul szükséges az országgyűlésnek mielőbbi kiegészítése. Erdélynek haladék nélküli meghivását s megjelenhetését semmi sem gátolja. Erdélynek egyesülése Magyarországgal 1848-ban törvényesen létre jött, és pedig a két országnak közös óhajtása folytán, melyet mind a magyar, mind az erdélyi országgyűlés ünnepélyesen s egyhangúlag kijelentett. Mind Magyarországnak, mind Erdélynek azon egyesülés iránt hozott törvényei ö Fölsége által szentesíttettvén, azonnal végre is hajtattak. Akkor midőn az alkotmányosság félretételével absolut rendszer lépett az alkotmányosság helyébe, — Erdély Magyarországtól közigazgatás
